Demokrátor

Gyurcsány Ferenc diplomamunkájának problémája messze nem kavart akkora port, mint Schmitt Pál plágium-ügye, azonban tanulságos, ahogyan Gyurcsány és pártja kezeli az egész problémát. Az erkölcsi parancs Gyurcsány számára az lenne, mint 2006 óta mindig, hogy végre szabadítsa meg magától a közéletet, és írja azokat a kilátásba helyezett jó könyveket. Sajnos ez a lépés valószínűleg most is elmarad majd.

Legjobb védekezés a támadás szól a mondás, ami a politikában különösen igaz. Azonban nem mindig válik be. Gyurcsány Ferenc a hiteltelenség szobra a magyar politikában. Személye igazi tehertétel az ellenzéknek. Kis számú, fanatikus hívein kívül a közvélemény szemében megtestesíti mindazt, amit a politikában utálnak. A handabandázást, a felelőtlen ígérgetést, a hatalomért folytatott mindent elpusztító erkölcstelen küzdelmet. Gyurcsánynak miniszterelnökként sem okozott gondot, hogy úgymond elszakadjon a politikában amúgy is relativizált erkölcsi kategóriáktól, és egyszerűen kizárja azokat mint szempont, amikor a tetteit mérlegeli. Volt megtalált árvától a költségvetési hamisításig minden nyalánkság miniszterelnöksége alatt. Igazi színész politikusként folyamatosan úgymond játszott a közönségnek a hatalomért, az elismerésért. Hatalma összeomlását nem tudta kezelni. Fokozatosan messiási szerepbe került, amit a hívei, az a kicsiny zárt csapat, amely végig kísérte az útján, folyamatosan épített. A hazugságbeszédből igazságbeszéd lett, a megbuktatói árulók lettek, akik hátba szúrták a megváltót. Magukat a demokrácia egyedüli letéteményesének kiáltották ki, ami értelemszerűen azt jelentette, hogy a többiek vagy eleve nem demokraták (jobboldal) vagy kokettálnak a diktatúrával (a többi ellenzéki párt). Ha Gyurcsány meglehetősen vitatható életútját valaki megtámadta, legyen az állami szerv vagy politikus, arra a fanatikusok rögvest rásütötték azt a bélyeget, hogy a diktatúra szekértolói.

Ebben az állapotban érte a DK híveit a sokkoló hír, hogy vezérük – akit erkölcsi etalonként igyekeztek beállítani, valamint ő is így pozícionálta magát, mondván ő már nem fog hízelegni a választóknak, mindig azt mondja, amit egy magasabb erkölcsi mérce diktál – diplomája megkérdőjelezhető módon született. Azonban a kezdeti bizonytalankodás után, amely során Gyurcsány, ha áttételesen is, de elismerte a tettét, támadásra váltott a demokrácia felkent őre. Perrel fenyegette azokat, akik úgymond megvádolják őt plágiummal. A kommunikáció ilyetén fordulata, természetesnek mondható egy olyan közösség esetén, amely egy illúzió foglyává vált. Gyakorlatilag nem is tehetnek mást. Gyurcsány maga a párt. Nélküle a DK pillanatok alatt eltűnik a magyar politika szemétdombján. Azonban amivel nem kalkulálnak, ez könnyen megtörténhet Gyurcsánnyal együtt is. Ennek a mozgalomnak amúgy is több sebből vérző hitelessége, most gyógyíthatatlan sebet kapott. Ilyen alapról indulva elég valószínűtlennek tűnik, hogy 2014-ben meglegyen az az 5%.

Ez azonban nem szegi kedvét a harcos, önjelölt „demokratáknak” hogy szembenézés helyett, ne összeesküvés elméleteket gyártsanak. Egyszerűen ez illik a párt eddigi tevékenységéhez. Ahogy nem néztek szembe a „gyurcsányizmus” lényegét alkotó elvek tarthatatlanságával, Gyurcsány hiteltelenségével, úgy nem fognak szembenézni ezzel az erkölcsi válsággal sem. Azonban ha megteszik, ha nem, a „22-es” csapdájába kerültek. Vagy azért enyésznek el, mert a Gyurcsány feladja, vagy azért, mert folytatja. A végállomás ugyanaz.

Mári László
politológus

Bár az Schmitt-ügynek koránt sincs vége, és már kezd is kifáradni, de azért bizonyos következtetéseket már levonhatunk az eddig történtekből.

1, Kérem, itt sajtószabadság van!

Szemben az eddig nyugaton szajkózott axiómával, miszerint Magyarországon a sajtót a kormány maga alá gyűrte, olyannyira nem igaz, hogy szegény Borókai Gábor kissé vicces próbálkozásán kívül, még a jobboldali lapok is szembe mentek azzal, amit a Fidesz hivatalosan kommunikált. Nesze neked Észak-Balkán…

A sajtó azt tette, ami a dolga, és jól tette. Jól vizsgázott a jobboldali média nagyobb része, hiszen szemben azzal, amit a másik oldal csinált 2006-ban, nem próbálta meg nyakatekert ideológiával megvédeni azt, akit nem lehet, azzal a felkiáltással, hogy a másik oldal nem demokrata, ezért nekünk mindent lehet, hanem azt írta, ami van. Persze nem tagadhatjuk, a jobboldalon is vannak Gréczy szintű droidok. Bencsik András és Kerényi Imre tudna erről mesélni.

2, Van egyetemi autonómia!

Szemben azokkal az előzetes várakozásokkal, amelyek már előre kijelentették, hogy következmények nélküli ország vagyunk, bebizonyosodott, hogy ez nem így van. Bizony, egy egyetem jó hírneve, az ott tanítók szakmai tisztessége nem felülírható, akármilyen nagy is a kormány hatalma. Főleg, ha az nem is használja azt, és nem is akarja elvtelenül megmenteni megtámadott prominensét. Senkiért nem jött a fekete autó, szóval a dolgok pont úgy mennek, mint tőlünk nyugatabbra, csak itt nagyobb a műsor. De hát, mi így szoktuk ezt csinálni. Ha Schmitt Pál egy kicsit politikusabb, akkor ezt megúszhatta volna ő is, meg a jobboldal is.

3, Politikusok pedig kellenek!

Magyarországon él egy mítosz, miszerint a politikusnál nincs rosszabb. Eszerint az lenne a legjobb, ha szakértőket, köztiszteletben álló személyeket, szenteket és még ki tudja kiket kellene politikai posztokra választani, mert akkor jó lesz. Sokadszor bizonyosodik be, hogy ez nem így van. Üzletemberekből avanzsált politikusaink bakikat, bakira halmoztak, majd most egy megbecsült olimpikon esett le a szobortalapzatról. Egy tanult politikus tudja, mikor jött el a vég, de legalább azt, mikor maradjon csöndben. Tehát a szakmáját értő politikusokra van szükség, ha politikai funkciókat osztogatnak. Nem mondom, hogy ebben olyan jól állunk, azonban Orbán hallgathatott volnak Kövér László intelmeire.

Nincs kétségem azonban afelől, hogy ez az ügy további tanulságokkal is szolgál majd. Például a Societas ifjai is megtanulják, hogy a tegnapi tábla nem jó egy mai tüntetésen, mert bizony ez már nem egy következmények nélküli ország.

Mári László
politológus

A Fidesz támogatottsága sok ügyből kifolyólag mélyponton van. Ez nem jelenti azt, hogy ne nyerhetnének, de cseppet sem megnyugtató a helyzet. Schmitt Pál ügye, és az arról készült jelentés azonban olyan fegyvert ad a nem túl acélos ellenzék kezébe, amilyen Gyurcsány őszödi beszéde volt.

Jobboldali olvasók most biztosan felháborodva azt gondolják, a két ügy teljesen más súlycsoport. Ez valóban igaz. Azonban ez egyszerű választó szemében a lelepleződött hazudozó politikus vagy a doktorijával umbuldáló államfő között nincs sok különbség. Akármilyen ügyes a Fidesz kommunikációs részlege, ezt az ügyet nem lehet kimosdatni. Azaz lehet, csak azt kockáztatják, hogy a párt megy rá. Megéri? Az MSZP, Gyurcsány-beszéddel kapcsolatos hibájából illene tanulni.

Még fontosabb szempont, hogy Fidesz 2010-ben erkölcsről és következményekről szónokolva nyert választást. Ma is folyamatosan erkölcsi kérdésekkel, felelősségre vonásokkal kommunikálja tevékenységét. Ehhez bizony nem illik az, hogy mentegessék Schmitt Pált. Az elegáns az lenne, ha Schmitt belátná a helyzet tarthatatlanságát, és lemondana magától. Egyrészt azért, mert már bebizonyosodott, hogy plagizált. Tehát a lemondása már nem igazolja bűnösségét, mert mindenki tudja, mi történt. Az is világos, ha másról lett volna szó, már nem lenne doktor. Ez azonban mindössze a vizsgáló egyetem komolytalanságát igazolja, de nem menti az ügyet. Másrészt, mert csak így kímélheti meg a saját politikai oldalát, a jobboldalt attól, hogy a politikai közbeszéd a választásokig erről szóljon és erodálja a Fidesz győzelmi esélyeit. Harmadrészt pedig azért, mert így mentheti meg a saját becsületét. Hibázott, vállalja a következményeit. Két országgal arrébb, ezt már sikerült megoldani. Schmitt Pál politikai pályafutása ma véget ért, ahogy Gyurcsányé 2006-ban. Kérdés, hogy ő is hajlandó-e politikai élőhalottként kószálni, ártva ezzel saját magának és pártjának, vagy képes egyenes derékkal távozni.

Azonban, ha ő maga nem jut erre az elhatározásra, akkor a Fidesz vezetőinek kell lépniük, erkölcsi, és reálpolitikai okból egyaránt.

Mári László
politológus

Schmitt Pállal semmi gond nem lenne, ha nem lenne ott ahol, és nem azt hirdetné, amit hirdet. Plágiummal gyanúsítják, és gyengén védekezik, mondhatnánk humoros az a közlemény, amivel megpróbálták megvédeni, ráadásul két napra rá meg is cáfolták.

A Köztársasági elnök hivatalának ténykedése eddig is tehertétel volt a Fideszen. Schmitt Pál nem érezte át mit jelent a hivatala, vagy ha érezte, azt nagyon rosszul mutatta ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy hétköznapi értelemben ne lenne jó ember. Minden bizonnyal az. Annak ellenére, hogy szó szerint másolta a dolgozatát, még lehet valaki jó ember. Aki ismeri a felsőoktatás viszonyait, tudja, hogy a bérdolgozatírástól a legfurcsább vizsgákig, valamint a sógorkomaság legszörnyűbb példáiig bezárólag, nem különbözik semmiben „békávéország” többi részétől. Schmitt Pál nem tett mást, mint azt, amit a többiek. Kihasználta helyzeti előnyét, és úgy mellesleg, haverok között szerzett egy doktorit. Na, bumm. Gondolom, ha elővennénk most szépen a különböző közszereplők által szerzett doktorikat, akkor meglepetés érne minket nem egy esetben. Azonban nem ez a probléma lényege.
Még csak nem is a politikai haszon, amiről Török Gábor írt. Racionálisan nem nagyon tehetne mást a Fidesz, mint amit ő ír. Minimalizálni kellene a veszteségeket, jól kijönni az egészből. Azonban manapság mintha kikoptak volna a Fideszből a jól számító politikai stratégák, a racionális döntéshozók. „Büszkeség és balítélet” koordináta-rendszerében mozognak. A személyes kapcsolatok, és a megjátszott erkölcsösség világa ez, amibe nem fér bele, hogy elengedjünk a mi emberünk kezét. Megtette amire kértük, ezért meg kell védeni. Kerül, amibe kerül. Félek ez lesz a politikai döntéshozatal vezérlő elve. Pedig ez nem különbözik a túloldali káderpolitikától.

A helyzet annyira egyszerű. Schmitt Pál, amióta a hivatalában van, értékekről, szimbólumokról beszél, és bevallottan ezeket akarja képviselni. Ő maga választotta ezt a szerepet. A jogszabályok kontrolljával nem foglalkozik, ezt jó előre jelezte. Amit küldenek azt aláírja, mert hogy jön ő ahhoz, hogy parlamentet felülbírálja. Ehhez azonban joga van. Tarthatja a hivatalát szimbolikusnak, ami csak különleges esetekben lép elő. Azonban egy ilyen profilú hivatalban, a kis szimbolikus dolgok felértékelődnek. A szavahihetetlenség, a megbízhatatlanság árnyéka is elég, hogy nevetségessé, morbiddá váljon minden, amit tesz. Aki értékekről, becsületről, tisztességről beszél, és ennek a szimbólumává akar válni, annak így is kell viselkednie.
Minden Schmitt Pálon és a Fidesz józanságán múlik. Ebből az esetből jól is ki lehet jönni. Azonban ahogy az idő telik, ez egyre kevésbé igaz. Ha a köztársasági elnök hű ahhoz, amit hirdetett, akkor tisztességgel elköszön, lehetőséget adva pártjának, hogy tisztán, erkölcsi győztesként kerüljön ki a helyzetből. Ha lerántja magát és a jobboldalt is abba az iszapba, ahol „gyurcsányferencek”, „hagyómiklósok” dagonyáznak, akkor abba menthetetlenül belefulladnak.

Mári László
politológus