Demokrátor

Félidőben vagyunk a francia elnökválasztási kampány két fordulója között. François Hollande vezet, Sarkozy dobogós, de ebben a küzdelemben csak egy győzhet. Egy, aki mindent visz.

Vessünk egy pillantást az első forduló szikár számaira. 79,48 %-os részvétel mellett Hollande 28,63 %-os támogatottságot gyűjtött be.  A másodikként forduló Sarkozy a leadott voksok 27,18%-at szerezte meg. A szélsőjobb jelöltje, Marine Le Pen támogatottsága 17,9 %-ra volt elég, negyedikként pedig a 68-as mozgalmakban kezdett és azóta jelentős politikai pályát befutott Mélenchon 11,10%-os eredménnyel végzett. A többi jelölt a voksok 15%-á osztozott, amiből a baloldali Bayrou 9,13%-ot birtokolt. Láthatjuk, hogy a francia nemzet nagyon aktívan részt vett a szavazásban. Ez a részvételi arány a korábbi választások hasonló adatait szemügyre véve stabilnak mondható.

Lássuk a második fordulóval kapcsolatos közvéleménykutatási prognózist. Hollande és Sarkozy között dől el a verseny. Ez eddig sem volt kérdés. Nézzük, mik az esélyek a többi jelöltre leadott voksok begyűjtésére, esetleg a választók hány százaléka dönt úgy, hogy nem vesz részt a választáson vagy meg nincs preferenciája?

Az első forduló előtti mérések szerint Hollande támogatottsága a második fordulóra 54% körül, amíg Sarkozy támogatottsága 45% körül varhato. A papírforma szerint szavaznak Marine Le Pen jelenlegi támogatói, akik között 23% Hollande, 45% Sarkozy programját tartja támogatandónak, 32% pedig nem kíván élni a szavazati jogával a második körben. Mélenchon szavazóinak 85%-a Hollande, 4%-a Sarkozy szavazója lehet, és 11% nem megy el szavazni. Bayrou támogatói közül Hollande 33%, Sarkozy 31% voksot gyűjthet be, és 36% nem kívánja támogatni a párharc egyetlen jelöltjét sem[1]. A választásra jogosultak nagyjából 27%-a nem tudja, vagy nem akarja elárulni, hogy elmegy-e voksolni, és ha igen, kit támogat.

Program vagy szimpátia alapján történik-e a választás?

Nyilván mindkét aspektus szerepet játszik, de nem mindegy milyen arányban. A nyugodtnak mondható Hollande a pörgős, hiperaktív Sarkozy után éles váltást jelenthet. Viszont a francia munkanélküliség leküzdése és a költségvetési helyzet rendbe tétele erőt és kitartást is követel. A hazai napi harcokon és távlati víziókon túl pedig az európai francia-német tandemben sem mindegy, ki milyen intenzitással tekeri a pedált. Sarkozy meglehetősen intenzíven és megkerülhetetlenül ott van és volt az európai porondon. Persze lehet, hogy a felfokozott hangulatban Hollande nyugodt ereje előbbre viszi majd a franciák ügyét. A választás eredményét hamarosan, annak következményeit kicsit később tudjuk meg.

Jean-Luc Mélenchon, a Front de Gauche (Baloldali Front) elnökjelöltje az ötödik helyről feltornázta magát a negyedikre, sőt van olyan közvéleménykutatási mérés, amely szerint a dobogóra is feljutott, egyelőre a harmadik helyen áll. A tangeri (Marokkó) születésű elnökjelölt régóta szerepet játszik a francia politikában, nem egy kezdő, jól eltalált kampányszövegével állunk tehát szemben. Hogy lehet az, hogy a bevándorlókhoz nem feltétlenül nyitottan viszonyuló társadalomban mégis ugrásszerűen megnő egy eredendően nem francia ember támogatottsága? Lássuk a programját, és a választást bízzuk az illetékesekre, a franciákra.

Az ember mindenek előtt

Ez a jelmondat, amely köré felépül a párt és a jelölt hitvallása. A gazdasági válságot és annak a társadalomra ható negatív jelenségeit ez a választási program is a fókuszpontba helyezi. A pénz mindenhatóságát le kell rombolni és az emberi értéket kell a legfontosabb helyre visszaállítani. Az olyan, nem a társadalom által választott intézmények, mint a Világbank (IMF), Európai Központi Bank, OMC (WTO), és a velük szorosan együttműködő bal- és jobboldali politikusok zsákutcába manőverezték a társadalmat. Az Európai Unió liberális politikája is a pénzvilág túlkapásait és túlhatalmát idézte elő. Szükséges egy civil forradalom megszületése, mondja a 68-as események egyik meghatározó embere, hogy ismét az ember álljon a fontossági sorrend első helyén, és a pénz pedig menjen vissza a saját helyére, legyen értékmérő eszköz. A társadalom gazdagságának fokmérője az emberi munka. A lakhatás, munkavállalás, oktatáshoz és egészséghez való jog mellett a kreativitás, az alkotás az, ami igazán eredményes lehet a gazdasági válság feladványainak megfejtésére. Franciaország bemutatásának kapcsán a program megmutatja, hogy az ország gazdag, gazdagabb, mint valaha, de a javak egy nagyon kis réteg markában vannak. A baloldali pártok viszonylag széles skáláján elhelyezkedő párt radikális változást akar elérni, a cél az, hogy minden társadalmi réteg találja meg a maga helyét. A javak újraelosztása rendszerének stabil és méltó életet kell eredményeznie. A kialakult helyzetben azonnali cselekvésre van szükség. A tervezett intézkedések között szerepel a 35 órás munkahét visszaállítása, a nyugdíjba vonulás lehetővé tétele 60 éves korban teljes nyugdíj mellett, a minimálbér bruttó 1700 euróra való emelése 35 órás munkahét esetén, minden vállalatnál bérplafon bevezetése, a tanulmányi ösztöndíjak emelése és a fiatal felnőttek számára a szociális jogok kiterjesztése, 360 ezer eurós éves jövedelem maximálása. A cél a teljes foglalkoztatottság elérése. Lakhatás területén kiemelt harcot kell folytatni az ingatlanspekulációk ellen. Az ingatlan lufi kipukkanása nehéz helyzetbe sodorta a társadalom tagjait,ezért szükséges, hogy mindenki számára a lakhatás elérhető valóság legyen. Szociális bérlakások építésével segítenék a fiatalokat a lakhatási problémák csökkentése érdekében.

Az egészségügy elérése szintén meghatározó az egészséges társadalom felépítéséhez. Be kell fejezni a kórházak és más egészségügyi intézmények bezárását. Az egészségügyi szolgáltatások széleskörű hozzáférésének kialakítása egyike a megvalósítandó programelemeknek. Ehhez természetesen a gyógyításban szerepet játszó orvosok társadalmi elismerésének és bérének növelése is szükséges.

Ha tágabb környezetben határozzuk meg Franciaországot, akkor nem lehet megkerülni az ökológiai kérdéseket sem. Az energiafüggőség, a globális felmelegedést kiszámíthatatlan körülményeket eredményezhet. Az energiakérdést az állampolgárok ellenőrzése alá kell helyezni. Minden nagy kérdés, ami az energiaügyben felmerül, társadalmi vitára lesz bocsátva. A hagyományos energiaforrások mellett hangsúlyt kell fektetni a megújuló energiaforrások szerepének növelésére, valamint a geotermikus energia kiaknázására. Ezen túlmenően a közlekedési kérdéseket is felül kell vizsgálni, harcolni kell a káros hatású gázok kibocsátása ellen. Ennek egyik módja a vasúti, vízi és tengeri közlekedés fejlesztése. A gazdasági termelés kérdésének felülvizsgálata pedig kiegyensúlyozott termelést eredményezhet, amely sokkal inkább felel meg a jelenlévő szükségletek kielégítésének, mint amelyet a mostani piaci értékesítés mechanizmusa megmutat.

Összességében ez egy igazi szocialista program, ami jól illeszkedik ahhoz a hangulathoz, ami a francia elnökválasztást körülveszi. Ez nem sok jót ígér Sarkozy elnöknek, akinek újraválasztási esélyei csekélynek tűnnek.

Balla Ágnes
nemzetközi kapcsolatok szakértő

Közeleg a francia elnökválasztás első fordulója. Nézzük, kik milyen jövőt jósolnak Nyugat-Európa egyik meghatározó, a nyugati és mediterrán jegyeket egyaránt magán viselő országának. Vajon erősödni fog-e az európai közösség, vagy a gazdasági válság hatására ismét a protekcionista irányzat játszik nagyobb szerepet? A közvéleménykutatások alapján két főszereplő és két meghatározó, a szavazatok sorsát befolyásoló jelölttel van dolgunk.

Lássuk a jelenlegi elnök, Nicolas Sarkozy programját

Sarkozy pártja, az UMP a „Megvédeni és építeni Franciaország gyermekeinek jövőjét” jelszóval indítja a 2012-es terveket. Az újdonsült apuka pártjának első gondolata a szenvedés és a gazdasági válság terhei alatt való összeroskadás elutasítása, valamint a híres francia humanizmusra való utalás, ami annyiszor átsegítette az országot a nehéz pillanatokon. A hármas jelszó, a szabadság, egyenlőség, testvériség (liberté, égalité, fraternité) jegyében a prosperitás új útjára kívánnak lépni, amely mindenki számára segítséget nyújt. Méltányosság és igazságosság az a két szó, amely leginkább kifejezi a francia családpolitika és társadalmi megerősítési jövőkép irányába teendő lépéseket. A 2007-ben megkezdett politika folytatása elképzelésük szerint tovább erősíti a francia nemzeti büszkeséget. Viszont a válság hatására újra kell definiálni a gazdasági és kutatási projektek, politikák helyét egyrészt az európai közösségen belül, másrészt a feltörekvő országokkal összefüggésben.

 A versenyképesség növelése lehet az egyik eszköze az ipar és a mezőgazdaság jövőjének újrastrukturálásában. Mélyreható változást indukál a válság hatása a párt által megfogalmazott gazdasági és társadalmi szerződésben. A társadalmi javak újraelosztása valamint az adóztatás szintén újragondolásra érdemes területek. A munkavállalók megadóztatásának fokozása nem járható út, sem az eljövendő generációk jövőjének elzálogosítása. Mi az út? Megerősíteni a függetlenséget a piacon, újragondolni a társadalmi támogatási rendszert. A 35 órás munkahét helyett rugalmas munkaidő bevezetése, a munkából származó jövedelmek előnyben részesítése a társadalmi újraelosztásból származó jövedelmek helyett. A cél a francia termelés fellendítése és munkahely biztosítása mindenkinek. A 35 órás munkahét nem megfelelő válasz minden termelőszektor igényeire, valamint a munkaadás terheinek csökkentése is hozzájárulhat a foglalkoztatás növekedéséhez.

A gazdasági prosperitás természetesen egyedül nem megy, hanem Németország szoros segítségével kívánják a fellendülést kivitelezni. A francia-német közeledés további megerősítése a népek sajátosságainak tiszteletben tartásával tűnik az egyik járható útnak, a másik a belső megerősödés. Európai szinten a társadalom megerősödését, a munkahelyek megvédését és a termelés gazdagságát, valamint az európaiak biztonságát garantáló rendszer kiépítése tartozik a jövőbeni tervek közé, amely rendszer modellként szolgálhat a többi ország számára. Az európai döntéshozatalnak, egyszerűbbnek és átláthatóbbnak kell lennie. Többet termelni és kevesebbet költeni, ez a javaslat. A társadalom tagjainak munkaereje, munkaképessége és a KKV-k megszilárdítása elindíthatja Franciaországot a tervezett úton. A jogok és kötelességek újrafogalmazása pedig segítheti a lakhatási problémák és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés megoldását. A munkaerő utánpótlásának egyik eszköze lehet a szakképzés megerősítése. Franciaországban a KKV-k száma nem elég, így a munkahelyteremtés gerince lesz ezen vállalkozások számának növelése, valamint szerepük megerősítése. A fejlődés fontos területe a kutatás, és ennek társadalmi megerősítése szintén szerepel a párt programjai között. Ne feledjük, hogy Sarkozy megmutatta már a francia protekcionizmus arcát az EU-ban, dacára annak, hogy ez hivatalosan nem megengedett. Sarkozy szeretné elérni, hogy a nemzeti protekcionizmus ne legyen európai szinten üldözendő cselekedet, hanem a munkahelyteremtés megkönnyítése érdekében szükséges beavatkozásként legyen értékelve. A munkahelyek és a gazdasági prosperitás megkívánja, hogy európai szinten alakulhassanak nagyvállalatok, amelyek a világgazdaság folyamatában meghatározó szerepet játszhatnak.

A kampányprogramban szerepel a Made in France „márka”, mint a nemzeti termelés eleme „bevezetése”a Made in Germany gondolat mintájára. A gyógyszeripar és a digitális ipar területén jelenti a Made in France brand a versenyképesség növelését. A francia nemzeti védjeggyé vált agrárpolitika, mint a minőségi élelmiszertermelés elsődleges helye, természetesen nem maradhat ki a programból. A francia mezőgazdaság védelmének fontossága európai szinten nem okoz nagy meglepetést a választóknak. Az energiakérdés kapcsán mind a zöld, mind a régi, az atomenergiát használó terület megerősítése, fejlesztése, az egyensúlykeresés jelenti a megoldást az energiafüggőség csökkentésére. A munkanélküliség kezelése hasonlít a magyar modellre, ezek szerint csökkentik azok járandóságát, akik visszautasítják a munkavégzés lehetőségét annak ellenére, hogy munkaképesek. Nyugaton sincs ingyenebéd. A gazdasági fellendüléshez elengedhetetlen a korrupció és csalások elleni küzdelem. Emiatt minden ember kap egy kártyát, amelyen nyomon tudja követni a számára igénybe vehető ellátásokat, és láthatóvá válnak az életében bekövetkező változások a közigazgatás és a munkaügyi központok számára is, ezzel például elkerülhetővé válik a nyugdíjcsalás. A társadalmi javak csalással történő igénybevevőiről pedig adatbázis készítését tervezik.

A jövőbe történő befektetés igénye két területen jelenik meg, az egyik az oktatás, a másik a társadalmi szerződés megerősítése. Az oktatást egyénre szabottan és a jelenlegi viszonyok igényeihez igazítva kell átalakítani. A párt szerint az oktatás elsődleges helye a család, tehát a családok szerepének megerősítése szintén fontos a társadalmi megújulás eléréséhez. Szeretnék létrehozni a „családok házát”, amely az önkéntességre épülve a családok találkozási helye és a tapasztalatcserék terepe lenne. Az iskolai hiányzások csökkentését a családok támogatásának megerősítése ösztönözné. Az alapvető tudásnak, úgy, mint írás, olvasás és számolás, minden gyermek birtokába kell kerülnie. Állampolgári és erkölcsi oktatás szintén helyet kap a jövőbeni tantervben. A személyre és a helyi viszonyra szabott oktatás megvalósításához az oktatási intézmények részére nagyobb autonómiát kell biztosítani. A tanárok jelenlétét meg kell erősíteni az iskolákban, a tanári szerepvállalás növekedését a részükre biztosított juttatások növelésének kell kísérniük. A szakképzési kínálat növekedését szeretné előmozdítani a párt az iskolai oktatási kínálatban. A felsőoktatás területén a pluridiszciplináris jellegű képzés, mint a hallgatók látásmódjának szélesítése és a vállalatok számára hasznosítható tudás átadása szerepel a javaslatok között.

Franciaország jövője biztonsági szempontból

Az arab tavasz hatása felerősítette a már létező belső társadalmi feszültségeket a helyiek és a bevándorlók között. Franciaország belső világában mindenki francia, és nincs kifejezetten kisebbségi kérdés. Mégis, különböző okok miatt és különböző módon lezajló bevándorlási hullám hatása nem megkerülhető a társadalom jelene és jövője szempontjából. Európa nyugati fele már nem a király kincses ládája, a gazdasági folyamatok, a válság hatása itt is megmutatkozik, bár más léptékben, mint Közép-Kelet-Európában. Viszont a bevándorlók beilleszkedésének költsége magas, és el kell telnie relatíve sok időnek, amíg ez az összeg visszafordítódik az új lakók termelésbe való becsatlakozásával. A bevándorlás kérdésének szabályozása és a rendfenntartás megkívánja Franciaországtól a belső rendvédelmi szervek, valamint a schengeni rendszer megerősítését. A családegyesítés, a menedékjog szintén két olyan érzékeny terület, aminek szabályozása erősen foglalkoztatja a pártprogram megalkotóit. A bevándorlók francia földön született gyermekei a jelenlegi gyakorlat szerint automatikusan megkapják a francia állampolgárságot a nagykorúvá válásuk után, ha Franciaországban él, vagy ha öt évig megszakítás nélkül Franciaországban élt 11 éves kora óta. A párt szeretné megreformálni ezt a kérdést, nevezetesen akkor lehessen valaki francia állampolgár a fenti esetekben, ha 16 és 18 éves kora között kifejezi az erre irányuló szándékát. Társadalmi felvilágosító program indul minden fiatal számára, amelyben kötelező a részvétel, hogy mindenkiben kialakuljon az erős francia nemzettudat.

A francia kultúra terjesztése is a hangsúlyos kampányelemek között olvasható. Az ország számára fontos a francia kultúra terjesztése. A kultúra és a sport kiváló eszközei lehetnek a diplomáciai folyamatok erősítésének. Franciaország Európa új alapokra helyezésének motorja kíván lenni, amely Európa jobban védi a polgárok érdekeit, erősebb lesz a protekcionizmus szerepe. A béke, az emberi jogok és igazságosabb globalizáció a területek, ahol Franciaország szerepének súlya megmutatkozhat. A francia közösség nemzetközi szerepének erősítése, a külföldön való oktatási intézmények alapítása, a külföldön élő franciákkal történő kapcsolattartás a francia gazdaság súlyának növelését eredményezheti Európában, de különösen a feltörekvő országokban.

A francia nagyság (grandeur) jeleként értékelik az ENSZ BT-ben betöltött állandó helyet, valamint a NATO keretein belüli szerepvállalást, ami szerintük nem a véletlen műve, hanem álláspontjuk szerint Franciaország valóban rendelkezik a hatékony nemzetközi szerepvállaláshoz szükséges mindenféle eszközzel. Nemzetközi viszonylatban természetesen a G20 csoportban betöltött vezető szerep erősítése sem maradhat le a palettáról.

Mi a baloldal válasza? François Hollande gondolatai

Választási programjának első pontja a munkahelyek számának növeléséről, növekedésről és a termelés fellendítéséről szól. Mindenekelőtt egy beruházási bankot szeretne alapítani, amelynek feladata a KKV-k megerősítésének elősegítése. A részükre biztosított állami források növelése és az adminisztrációs terhek csökkentése a baloldal szerint is a munkahelyteremtés elsődleges terepévé teheti a jelenleg kevés számú KKV-t. Olyan munkahelyek támogatása célszerű, amelyek hozzájárulnak a hazai termeléshez és az exportban játszanak meghatározó szerepet. Ebben a választási programban is megjelenik a kutatási, valamint a digitális ipar fejlesztésének fontossága. Az állami fenntartású vállalatok, amelyek a közszolgáltatásokat biztosítják (víz, gáz, posta) megerősítésre szorulnak, ezért Hollande európai uniós szinten a közszolgáltatások biztosítását ellátó vállalatok védelmére irányuló direktíva kidolgozását szorgalmazza. A mezőgazdaság kérdésének hangsúlyozásában nem marad el jobboldali vetélytársától, európai szinten az agráriumra fordítandó források növelésének elérése a cél. A nagykereskedelmi rendszerrel szemben a helyi gazdaságok és az általuk történő értékesítés arányának növelése elősegíti az ebben az ágazatban dolgozók hosszú távú jövőjének biztosítását. A halászati kérdések tekintetében Franciaország legyen vezető szerepű a megújuló tengeri erőforrások biztosításában.

A gazdaság fellendítését és a munkahelyteremtést nemcsak a KKV szektor, hanem a banki hitelezés szerepének növelése is segítheti. A banki hitelezés lehet a gazdasági fellendülés egyik motorja. Hollande szerint szét kell választani a bankok azon tevékenységét, amely a munkahelyteremtés és a gazdasági viszonyok javítása érdekében zajlik, a tevékenységekhez köthető spekulatív elemektől. A bankok számára meg kell tiltani az adóparadicsomokban zajló tevékenységet. Véget kell vetni a gazdasági életet megmérgező spekulációnak. A küzdelem egyik módja a bankadó bevezetése, amely a banki tranzakciókra irányul. A beruházások, valamint a hitelezés növeléséhez természetesen szükség van az állampolgári megtakarítások bankban történő elhelyezésére, így ennek a folyamatnak az ösztönzésére szintén figyelmet fordít a baloldal elnökjelöltje. A gazdasági fellendülés hátráltatója az államadósság mértéke, így Hollandea mandátum elnyerése esetén a ciklus végére garantálni kívánja a fegyelmezett költségvetési politika kialakítását, valamint a költségvetési deficit 3% alá szorítását. Az állam működtetésében kulcsszerepet játszó közszolgálat tekintetében versenyképes béreket, a bizonytalanság csökkenését és a karrierlehetőségek növelését ígéri. Az adópolitika újragondolása, valamint a leggazdagabbak adóterheinek növelése a társadalmi terhek vállalásában fontos kérdés. Az így befolyt jövedelmek lehetővé teszik a családok támogatásának megerősítését is. 

Jobboldali vetélytársához hasonlóan Hollande is javítani akarja a lakhatáshoz és az egészségügyhöz való hozzáférés lehetőségeit. A társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása, no meg a társadalmi juttatások csökkentésének egyik módja az olyan vállalatok preferálása, amelyek a munkaerő-piaci hátrányokat elszenvedő társadalmi csoportok foglalkoztatását részesítik előnyben. A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésének jegyében biztosítaná a homoszexuális párok számára a házasság és az örökbefogadás jogát.  A fiatalokat sújtó munkanélküliséget pedig munkahelyteremtéssel és az oktatás hatékonyabbá tételével kívánja orvosolni.

Franciaország szerepe a nemzetközi porondon

Mint ahogy egy alapító ország elnökjelöltjéhez illik, Hollande is kijelöli hazájának a nemzetközi porondon történő szerepvállalásának sarokpontjait. Az ambiciózus tervek szerint újra kell tárgyalni a közösségi szerződés gazdasági fellendülésre, nevezetesen a munkahelyek növelésére vonatkozó pontjait, és az Európai Központi Bank szerepét ebbe az irányba kell fordítani. Eurokötvények kibocsátásában látja a bevételek gyarapodásának egyik lehetséges útját. A francia-német partnerségi szerződés megerősítése a baloldal szerint is időszerű az Élysée szerződés aláírásának 50. évfordulóján. Az EU 2014-2020 közötti költségvetési programja szintén a gazdasági növekedést indukálhatja, és új pénzügyi eszközöket kell az innovatív ipari megoldások szolgálatába állítani, nevezetesen a zöld megoldások és a vasúti közlekedés területén. Az európai szabadság elérésének jegyében az energiafüggés csökkentése, új energiaforrások feltérképezése szükséges, valamint az euró paritásának újradefiniálása az amerikai és kínai nemzeti fizetőeszközökkel szemben. A G20 keretein belül is kemény fellépésre számíthatnak azok, akik szavazataikkal hozzásegítik őt az áhított elnöki címhez.

A francia kultúra, mint a nemzetek közötti kapcsolatteremtés jelentős eszköze és ezzel együtt a francia gondolkodásmód promotálása Hollande programjában is szerepel. A kultúra hazai forrásokból történő támogatásának emelése, emiatt újragondolásra érdemes elemmé válik. A nemzetközi kapcsolatok megerősítése, a párbeszéd a különböző kultúrák között olyan fontos eleme a programnak, hogy Hollande ratifikálni szeretné a kisebbségi vagy regionális nyelvek kartáját. A kis közösségek mellett a nagy közösségek, mint Kína, India, Brazília is a tárgyalóasztalhoz ültetendő szereplők közé tartoznak. Velük szövetségben vagy legalábbis együttműködésben Franciaország nemzetközi szerepvállalása nagyobb visszhangra lelhet. Viszont Afganisztánból minden francia csapat kivonása a cél, ezzel szemben pedig az izraeli-palesztin béke előmozdításában vállalna az ország nagy szerepet. A palesztin állam nemzetközi elismertetése is az ambiciózus külpolitika céljai között szerepel.

Most lássuk, mit gondolnak azok, akik elcsábíthatják a szavazók egy részét a két nagyágyútól:

A mérsékelten szélsőjobboldali Marine Le Pen és a jobboldalon kezdő, majd magát középre pozícionáló François Bayrou választási programja az alábbi jövőképet vázolja a szavazóknak.

Marine Le Pen, avagy az önálló Franciaország víziója

Franciaország nagyságának hangsúlyozása az elnökjelölt asszony programjából sem maradhat ki. Franciaország egyike a világ öt legjelentősebb diplomáciai és katonai hatalmának. A francia öntudat megőrzői között mindenképpen meg kell említeni azokat, akik valamilyen módon a haza védelmében játszottak kiemelkedő szerepet. Részükről a nemzeti költségvetésben elfogadhatatlan a források évek óta tartó csökkenése. A védelmi kérdések aktuális vetülete a függetlenség új eszközeinek megtalálása címszó alatt fogalmazódik meg. A költségvetési politikában a védelemre fordítandó összegek jelentéktelenek, így ezek növelése szükséges. Az önállóság egyik feltétele pedig a NATO által irányított akciók részvételével való szakítás. A védelem megteremtése érdekében Nemzeti Gárdát kell alapítani 50 ezer emberből, amely hatékony és rövid idő alatt bevethető szervezetként működhet. A szövetségesek keresésének újradimenzionálása a régi francia-orosz közeledés irányába hajlik az elképzelések szerint. A harcászati területek fejlesztése hozzájárul az ország gazdaságának növekedéséhez is.

Erős állam építése

Az erős állam munkahelyeket, újraiparosítást, a franciák közötti egyenlőséget, a földek hasznosítását és a közszolgáltatások újraélesztését jelenti. Az Európai Unió az ultraliberális globalizáció trójai falovaként egyáltalán nem segíti a belső erőforrások és a gazdasági stabilitás erősödését. Az ország iparosításának fellendítése, az innováció szerepének növelése, a kutatásban dolgozók támogatása Franciaország fejlődéséhez vezet. Az eddigi elnökök az EU-s szerződések aláírásával a francia állam erejét gyengítették. Az USA-ban és Nagy-Britanniában megszülető banki lobbi jelensége és a politikába való beszivárgása szintén az erős állam kialakítását gyengítő tényezők. Az erős államhoz hozzátartozik a francia belső jog elsődlegessége az európai uniós joghoz képest.

Gazdasági perspektívák

A KKV szektor megerősítése a szélsőjobboldal által is kulcsterületként fogalmazódik meg. Igaz, a helyi erőforrások támogatása a nagy nemzetközi vállalatokkal szemben más felütéssel értelmezendő, mint ahogy a korábban olvasható programokban jelent meg ez az irányvonal. A gazdasági fejlődés ebben a programban is részben a kutatási szektor megerősödésével képzelhető el. A kereskedelmet érintő közszolgáltatások liberalizációját előirányzó direktívák implementációjának tilalma szintén a szabad Franciaország felépítése felé mutat. Emellett a tiszta állam, a harc a csalások ellen ugyancsak egy visszatérő motívum a pártprogramok olvasása során, így a szélsőjobbos irányzat sem hagyhatja ki ezt a célkitűzést. A banki megtakarításról szóló törvényt el kell választani a banki ügyletekkel foglalkozó törvénytől, a pénzügyi spekulatív ügyletek elleni harc a tiszta állam felépítése irányába mozdul el. A munkaerőpiaci esélyek növelése érdekében a szakképzésre kell nagy hangsúlyt fektetni. Az erős állam olyan közigazgatást igényel, amely minden francia állampolgár érdekeit szolgálja. Franciaországban történelmi hagyománya van a minőségi közigazgatás kiépítésének. Mára az elhibázott politikák következtében ez a közigazgatás meggyengült, így az újragondolásra kiemelt figyelmet kell fordítani. Az erős állam nem nézheti tétlenül, hogy a decentralizáció jegyében a régiók kiskirályságként funkcionáljanak. A francia öntudat növelésének támogatása - nem meglepő módon - megjelenik az elnökjelölt elképzelései között, és a bevándorlás erős korlátozásával jár együtt. A családegyesítési politika eltörlése, a bevándorlási keretszámok jelentős visszavágása, a menedékjogot kérők számának drasztikus csökkentése, Marine Le Pen szerint az állami költségvetés kiadásainak csökkenését is eredményezi. A bevándorlási politika szigorítása minden jelölt programjában nagyon hangsúlyosan szerepel.

A nemzet jövője

Ahogy az eddigi programokban is olvashattuk, a kultúra a legfontosabb kapcsolatteremtési és identitás-meghatározási elem. Ez a kérdés Marine Le Pen elképzeléseinek esetében sincs másként. Franciaország a humanizmus területe. Az iskola az elsődleges terep a nemzeti jövőre való felkészülésben. A Köztársaságnak szüksége van önállóan gondolkodó, dolgozni tudó állampolgárokra. Az iskolában felkészült tanárokra van szükség és az elitista gondolkodásmód megszüntetésére. Családpolitika tekintetében a családot tartják a társadalom alapvető és központi elemének. A család védelmet igényel, valamint megbecsültséget. A családpolitika erősítése a francia nemzettudat erősítését is elősegíti. A családi támogatások erősítése, valamint a több gyermeket vagy sérült gyermeket nevelő anyák korai nyugdíjazásának lehetősége a családok megerősítése érdekében tett lépés lehet. A család egy férfi és egy nő hivatalos életközösségét jelenti.

Franciaország az európai közösségen belül

Európának a szabad népek szolgálatába kell állnia. Kevesebb bürokrácia, több demokrácia. A brüsszeli irányítás jelenlegi állapota pedig pontosan az ellenkezőjét jelenti, mint ahova a szabad népek európai szinten tartozni szeretnének. Jelenleg Európa a népek nélküli közösséget jelenti, ahol a demokratikus deificit jelensége meghatározó. A franciák számára fontos közös agrárpolitika gyengítését is előidézi a technokraták által uralt, a választóktól olyan távoli világ működése. Nemzetközi viszonylatban Ázsia, a muzulmán világ felerősödése, a világ rendjének jelentős változása a nyugati világ primátusának végét jelenti. Ehhez a változáshoz Franciaországnak is újrapozícionálásra van szüksége. Franciaország szövetségese lett az USA-nak, ami gyengíti a francia pozíciókat, a hagyományos világrendben betöltött szövetségi rendszerek aktuális megerősítése helyett. Az USA helyett Oroszország szövetségét kell keresni, valamint meg kell őrizni a kialakult francia-német kapcsolatot is. Létre kell hozni a szabad nemzetek páneurópai unióját, amibe Törökország nem tartozik bele. A Maghreb országokkal úja kell tárgyalni a gazdasági partnerséget a migrációs hullámok megállítása érdekében is. A tengereken való hatalom növelése szintén megjelenik a nemzetközi dimenziók között. Afrika kapcsán a korrupciós jelenségek visszaszorítása és a francia magánberuházások növelése szükséges. Ami a világ kevésbé biztonságosnak ítélt helyeit illeti, Franciaország nem lesz tárgyalópartnere egyetlen országnak sem, amely valamilyen módon a terrorizmus jelenségéhez köthető.

Bayrou javaslatai, avagy mit gondol egy centrista elnökjelölt?

A szolidáris Franciaországot vizionáló centrista politikus a negyedik helyen van az elnökjelöltek népszerűségi sorrendjében. Programjában ő is hangsúlyozza a francia nagyság létét, ugyanakkor a társadalomkritikai felütéssel indító álláspont szerint ez a nagyság, a francia gazdasági és társadalmi súly gyengült a gazdasági világ negatív hatásai, valamint az eladósodás mértéke miatt. A helyzet orvoslására új társadalmi szerződést ajánl a választói számára.

Elsődleges cél a bizonytalanság elleni küzdelem, és a társadalmi rendszer a mutatója a szolidaritás és a stabilitás meglétének. Annak ellenére, hogy a társadalom gyarapodik, rengeteg ember él a szegénységi küszöb alatt. Ez a társadalmi jelenség a fiatalokat, nőket, a külvárosban élőket, valamint a kisnyugdíjasokat érinti leginkább. A bizonytalanság felszámolása együtt jár a lakhatási politika újragondolásával. A lakhatás alapvető fontosságú mindenki számára. Meg kell teremteni a piaci alapú lakhatás mellett a szociálisan igénybe vehető lakhatási feltételeket is.

Fontos sarokpont az új társadalmi szerződésben a munkahelyek kérdésére irányul. A jövő munkahelyei a hazai termelés valós igényeihez igazodnak. A fiatalokkal való konzultációja során megtapasztalta, hogy bizonyos munkák elvégzésére még a tartós munkanélkülieket sem lehet rávenni. Ennek az oka a fizikai munka „elértéktelenedése”. Ha viszont a munka világába akarja integrálni a fiatalokat, akkor vissza kell adni az ilyen típusú munkák értékét is. A munkaszerződések tekintetében Franciaországban sokkal több a határozott időre vagy részmunkaidőre szóló szerződés a határozatlan idejűvel szemben, ami szintén csökkenti a vonzerejét bizonyos munkáknak és növeli a létbizonytalanság érzését. Mindemellett a KKV szektor fejlesztése ebben a programban is szerepet kap.

 A munka világához hozzátartozik a nyugdíj kérdése is, amelyet Bayrou megítélése szerint homály fed és javaslatában átlátható, követhető nyugdíjrendszert szorgalmaz. A munkavállaló így tudni fogja, milyen jogosultságot mikor vehet igénybe. Az egészségügyi ellátás reformja is szerepel a javaslatban, amely szerint csökkenteni kell az orvosok adminisztrációs terheit, hogy érdemben a betegekkel tudjanak foglalkozni. Az intézményi rendszer és az egészségügyi oktatás szintén reformokra szorul. A humanista politika jegyében küzdeni kell az elmagányosodás ellen. A jelenlegi szabályozások azonban pont az elmagányosodás felé lökik a társadalom kisjövedelmű tagjait, ahelyett, hogy megteremtenék az önkéntes közeledés és együttes megoldások keresésének lehetőségét. Nemcsak a családi jövedelmek és terhek elosztásának igazságos volta, hanem az idősek, a kevésbé jól kereső munkavállalók és a fiatalok együttélésének és összefogásának erősítése is elmozdulást jelent az elmagányosodás szomorú jövőjétől. Egy erős társadalom nem létezhet a szolidaritás nélkül. Ebbe a fogalomba beletartozik az iskolai oktatás fejlesztése is, és az olyan jelenségek gyökereinek megértése, mint amilyen a bevándorlás. Az oktatásban hangsúlyozza a tanári szerepvállalás, az oktatási feladatok szabadságát, a latin artesliberales mai kontextusba helyezését. A szabad tanár tud szabad növendéket nevelni. Az ismeretek átadására szánt óraszámok átstrukturálásával nem adathalmaz, hanem alkalmazható tudás jut el a diákokhoz.

A társadalmi igazgatás átalakításának együtt kell járnia a minisztériumok számának csökkenésével, a mandátumok halmozásának eltörlésével, a parlamenti munkában való aktív részvétellel, a szenátus és a parlament képviselői számának csökkentésével. Bayrou véget vetne a kispártok robbanásszerű megalakulási hullámának, hiszen ezek pénzügyi forrásokhoz jutnak. Többek között ezeket a kérdéseket tárgyaló kerettörvény megalkotását szorgalmazza és az elnökválasztás második fordulója után a helyhatósági választások napjára erről népszavazást írna ki, amennyiben a negyedik helyről feltornázná magát az elsőre, ami öt évre szóló elnöki mandátum elnyerését jelenti.

Esélylatolgatás- közvéleménykutatási adatok az első fordulóra:

Nicolas Sarkozy és François Hollande fej-fej mellett, nagyjából 28%-os támogatottsággal rendelkezik. A dobogós helyen lévő Marine Le Pen 16% és a korábbi elnökválasztás harmadik helyezettjeként befutott Bayrou 13% körüli értéken jegyződik a választási tőzsdén. A második fordulóra Hollande és Sarkozy párharca várható, de erre még visszatérünk.

Balla Ágnes
nemzetközi kapcsolatok szakértő

Amikor az első világháború alatt Friedrich Naumann, Mitteleuropa című munkájában egy német dominanciával, gazdaságilag egységes német vezetésű közép-európai blokkot álmodott meg, akkor csupán formába öntötte azokat az elképzeléseket, amelyek jóformán egy évszázada forogtak a német politikában. A további történet már ismert. Mitteleuropa-ból nem lett semmi. A Versailles környéki békékben maradéktalanul érvényesültek az antant elképzelései, ígérvényei, amelyeket még a háború alatt tettek az Osztrák-Magyar Monarchia helyén létrejövő új államoknak. Szinte szükségszerűen jött a második világégés a rabló békére. Németország ezt törvényszerűen el is vesztette, és ennek következtében, már nem csak nagyhatalmi álmai kérdőjeleződtek meg, hanem a léte is kérdésessé vált.

Németország a háborúit elvesztette, de a békét az NSZK révén megnyerte. Nem látom értelmét végiglapozni a II. világháború után történteket, ezért egyből a végeredményhez ugranék. Németország, bekebelezve NDK-t egyesült, mi több Európa vezető gazdasági hatalma lett. A 90-es éveket voltaképpen a hajdani NDK problémáinak megoldás töltötte ki. A német politikai rendszer sikeresen küzdött meg a feladattal. Mi több, gazdaságilag már nem csak saját keleti perifériáját volt képes meghódítani, hanem jóformán egész Kelet-Európát. Mindennek az alapja Németország fejlett, versenyképes ipara, és korporatív elemekkel megerősített demokráciája, továbbá az Európai Unió, amely az 1992. Maastrichti egyezménnyel lépett olyan útra, amely egy valódi egységes gazdasági térség kialakítását vetítette előre. Ennek pedig legfőbb haszonélvezője Németország lett. Az Euro bevezetése természetesen további lökést adott ezeknek a folyamatoknak. Az unió keleti bővítése kiemelten szolgálta Németország gazdasági igényeit, hiszen így ezek a német gazdaságnak alárendelt kis államok, most már könnyebben elérhetővé váltak a német tőke számára. Az európai normák bevezetése azt is lehetővé tették, hogy egész országok idomuljanak még inkább a kapitalista világgazdasághoz, és ezen belül természetesen a némethez. Németország gazdasági hatalmának növekedése nem járt politikai következményekkel. Nem fogalmazódtak meg olyan kérések, elvárások német részről, amelyek az EU-ban betöltött vezető szerepet ki szerették volna szélesíteni, netán a többi ország számára diktálták volna a feltételeket.

Eddig. Most már korántsem az a bőkezű nagybácsi Németország, ami hajdanán volt. Ma már elvárásokat, kritériumokat kell annak teljesíteni, aki német pénzt akar. Ez voltaképpen érthető is, hiszen vissza szeretnék azt kapni, amit befektettek. Ahhoz, hogy ez az igény megjelenjen, természetesen szükség volt a 2008-ban kirobbant gazdasági válságra. Napjainkban Németország a mérce. Ezt tükrözik Merkel szavai is, amelyben megfogalmazza, hogy a német szabályok átvétele a megoldás Európa gondjaira. Hogy ez mennyire igaz és mennyire nem, az vitatható, tekintettel arra, hogy ami Németországban működik, az szinte biztosan nem fog Görögországban vagy Olaszországban. Inkább a jelenség érdekes. Nyugodtan mondhatjuk, hogy korszakhatárhoz érkeztünk Németország esetében. A II. világháború vesztes és egyben lelkiismeret furdalásos német nemzeti-nemzetközi politikájának vége. Most már egyre inkább az európai vezető szerepét felismerő, az európai intézményeket tartalommal megtöltő Németországgal van dolgunk, amely nem rest megregulázni - egyelőre verbálisan - a keleti, déli végek válságtól szenvedő kis államait, amelyeket egyébként gazdaságilag már régen maga alá gyűrt. Németország lehetőségei ma lényegesen meghaladják azt a „Mitteleuropa” álmot, amit Naumann képzelt el. Nem kétséges, Németország a jövő Európájának vezető állama, amelynek a dominanciáját, csak saját maga veszélyezteti, ha azt a nyers modort valósítja meg, amit Merkel és német vezető politikusok beszédei demonstrálnak. Ha képesek az angolszász pragmatizmust, hajlékonyságot elsajátítani és az európai ügyekben alkalmazni, akkor nem kétséges, hogy gazdasági expanzió révén az EU a német gazdaság játszótere lesz a jövőben is. Ennek szükségszerűen politikai következményei is lesznek, ez azonban vélhetően megmarad az európai intézmények keretein belül. Kérdés, hogy ezek az intézmények mennyire felelnek majd meg a német igényeknek, és mennyire akarják majd azokat saját képükre formálni.

Jacques Delors, The Daily Telegraphnak adott interjújában már utal a németek makacsságára, amellyel kontrollálni akarják az európai pénzügyeket. Egyre több helyen bukkan fel a francia sajtóban is az a vélemény, hogy korlátozni kell a német dominanciát, amely egyre nyilvánvalóbb. Kétségtelenül a német nyomulásnak egy Achilles-sarka van, ez pedig a biztos hátországnak tekintett Franciaország. Németország a nagyvonalú európai mezőgazdasági támogatások révén tudhatja maga mögött a kontinentális Európa katonai nagyhatalmát, amely atomhatalom is egyben. Feltétlenül figyelembe kell venni az USA-t, amelynek katonai védőernyője alatt él Európa jelenleg is. Tehát a német politikai térnyerésnek jelenleg erős korlátai vannak, szemben a gazdasági lehetőségekkel. Azonban ha az EU pénzügyileg megbukik, a kontinensen új osztozkodás kezdődhet, amelyben Németország „helyet követel majd a Nap alatt”, ami olyan konfliktusokhoz vezethet, amelyek egyelőre beláthatatlanok. Azonban ha feltételezzük az EU egyben maradását és az euró megmenekülését, akkor is fokozódó súlyponteltolódásnak lehetünk majd szemtanúi. Az európai gazdaság és politika súlypontja a Párizs-Berlin tengelyen egyre inkább a német felé billen majd.

Magyarország helyzete, bármilyen módon is alakul át az EU, egyértelmű. A német-francia érdekszféra részeként szerepelünk majd ebben a hatalmi játszmában. A magyar külpolitika játéktere csak akkor nőhet meg, ha az EU megőrzi az egyenjogú országok közösségének legalább a látszatát. Ha a német-francia szövetség diktátumai érvényesülnek a közösségi politikában, az angolszász szövetségesek pedig úgymond „ráhagyják” a kontinentális ügyeket erre a tandemre, akkor a hajdani keleti blokk országai számára nincs nagyon más lehetőség, mint igazodni a két nagyhoz és az általuk követett politikához. Tekintettel arra, hogy az izmosodó, és egyre agresszívabbá váló orosz külpolitika számunkra semmilyen hasznos motívumot nem tartalmaz. Mind gazdaságilag, mind társadalmilag vállalhatatlan az orosz modell, ami a gazdasági, politikai szabadság és az alternatív vélemények korlátozására épül. Ettől távol kell tartani nemcsak Magyarországot, hanem a térség államait is. Lehetséges alternatívaként jelenhetne meg a V4 országok együttműködése, azonban ez az egyes országok opportunizmusa, „kisállami” nacionalizmusa miatt kizárható, pedig az, hogy mindenki egyedül próbálkozik, önsorsrontó. Kiszolgáltatja, „leárazza” a térséget.

Bárhogyan is alakul, az EU elkövetkezendő fél évszázada napjaink politikai döntéseitől függ, amelyet a német-francia szövetség döntően befolyásol majd.

Mári László
politológus

A gazdasági válság felszínre hozta az Európai Unió egyik sarkalatosan gyenge pontját, az európai politika törésvonalait és azon erőközpontjait, amelyek egészen biztosan meg fogják határozni a kontinens jövőjét a következő évtizedekben. Ez egységesen a német-francia együttműködés, amely maga alá fogja gyűrni az EU többi államát gazdaságilag és politikailag egyaránt. Az egyetlen különutas állam Nagy-Britannia maradhat, amely mindig is különálló politikát folytatott történelme során, de a többi ország vagy együttműködően kooperálva (mint például a Benelux államok) vagy periférikus helyzetüket és gazdasági alárendeltségüket félig-meddig elismerve, kényszerűségből fognak engedelmeskedni a német-francia tengelynek. Nézzünk erre egy gyors példát.

Pár héttel ezelőtt, amikor a szlovák kormány szavazott az „eurósáncról”, vagyis az euróövezeti országok által felálltott mentőcsomagról, első körben a szlovák parlament nem szavazta meg Szlovákia hozzájárulását, amely ha nem is vitte volna zátonyra, de hosszú időre nehéz helyzetbe hozta volna a nehézkes brüsszeli diplomáciát. A kormány bukásához is vezető szavazást követően egyes diplomáciai pletykák szerint a német kormány megfenyegette Szlovákiát, amennyiben nem szavazzák meg a törvényt sürgősen, elviszik Szlovákiából a nagy autógyárakat, amelyek az ország gazdasági motorját képezik. Amennyiben ez a politikai zsarolás nem is történt meg, a nyílt politikai nyomás elviselhetetlen lett volna, így nem volt kérdés, hogy a bukott kormánynak nincs más lehetősége, csak az EU-nak tetsző hozzájárulás megadása. Így pillanatok alatt megegyeztek a legnagyobb ellenzéki párttal és „percek alatt” átvitték az elvárt döntést. Fölösleges illúziókba esni, Közép-Európa sorsa évszázadok óta a német és orosz malomkő között örlődött. A történelem viharai néha jobbra, néha balra csapták az egész régiót. Napjainkban ismét a német befolyás a meghatározó, kétségtelenül ez így is marad évtizedekig. Természetesen az egész „közös Európa” ideálja abból a logikus megfontolásból fakadt, ha nem történik meg a francia-német kiegyezés a második világháborút követően, akkor a kontinens békéje nincs biztosítva. Az alapító atyák elsődleges célja a béke és a prosperitás biztosítása volt és akkoriban nem is gondolhattak arra, hogy az együttműködés (francia-német) egyszer Európa irányító erejévé fogja kinőni magát, és a többi, akkori alapító ország csak követője lesz ennek az együttműködésnek. Logikusan, napjainkban a német gazdasági erő könnyedén kinőné a francia (főleg mezőgazdaságra támaszkodó) gazdaságot politikailag az elkövetkező évtizedekben, de Párizs rendkívül nagy hangsúlyt fektet az EU-ban betöltött informális vezetői pozícióinak megőrzésére, azonkívül az erősödő francia és a visszaeső német demográfiai adatok a kettős vezető erőt garantálják az elkövetkező évtizedekben is.

A németek pedig egyre inkább kinövik a második világháborút követő „kötelező” bűntudatukat és mutatják meg erejüket. Vezető szerepüket a franciák is hangsúlyozzák, akik az amerikai vezetést mellőzve vitték végig az angolokkal a líbiai beavatkozást. További példa a görög válság kezelése, amelyen tökéletesen be lehet mutatni a francia-német tengely működését.

Gyakorlatilag Görögország egy periferikus kis ország az Európai Unió délkeleti végén: Felvétele annak idején inkább volt politikai, mintsem gazdasági döntés Brüsszel részéről, mindenki tisztában volt a görög társadalom és gazdaság sajátos, korrupt és belterjes állapotaival, és ismerte viszonyulását a tisztán piaci versenyen alapuló kapitalista erőközpontokhoz, azonban ez nem volt mérvadó a gazdasági válságig. Görögország gazdaságilag alig ér fel egy német tartomány teljesítményével, az Unió gazdasági teljesítményének alig 3-4%-át adja csupán, de a globalizált pénzügyi világ 2008-ban megmutatta, hogy egy kis dominó eldőlése hatalmas bajhoz is vezethet. Ugyanez igaz jelenleg is, hiszen a német, francia, olasz bankok kihelyezett tőkéje került veszélybe a görög gazdasági összeomlással és államcsőddel. Nem szeretik kimondani a döntéshozók, de Görögország összeomlott, külső segítség nélkül nem működne. Görögország erején felüli jóléti kiadásaival felélte, ipari szintű adóelkerüléssel elcsalta a jövőjét. Az ország elképesztő méretékű, éves szinten 30 milliárd eurós deficitet termel, amelyet képtelenség visszahozni segítség nélkül az iparral alig rendelkező kis országnak. (Összehasonlításként hazánk államadóssága 70 milliárd euró körül mozog, míg a görögök 330 milliárd eurónyi adósságot cipelnek magukkal, amely évente egyre csak növekszik). Ez a görög államcsőd dominószerűen elsöpörné a bankok követelését, és ezzel berántaná a külföldi anyabankokat is, és félő, hogy bedöntené különösképpen Olaszországot, de veszélyben van emiatt Portugália és Spanyolország is. Mind az olasz, mind a spanyol bedőlés összedöntené az Európai Uniót és az eurót. Ne legyen kétségünk, hogy ez az újabb válság világgazdasági válsággá terebélyesedne, amelyet mindenki szeretne elkerülni. Az Egyesült Államok belső problémáival küzd, mindenki a BRIC országokra, különösképpen Kína segítségére számít, akiknek elemi érdeke exportpiacaik megmentése. Segítenek is, de nem akkora mértékben, hogy az EU túlságosan megerősödjön (valamint biztosak lehetünk benne, hogy kőkemény árat kérnek ezért a segítségért).

A fent részletezett német-francia tengellyel szemben, belpolitikai megfontolásból, Papandreu görög miniszerelnök szembehelyezkedett és már az uniós segítséget beígérő megegyezést követően népszavazást helyezett kilátásba arról, hogy a nép elfogadja-e az újabb megszorításokat, amelyek a mentőcsomaggal járnának. Párizsban és Berlinben örjöngve fogadták ezt, mégis hogy merészeli a kis Görögország azt, hogy nem fogadja el a mentőövet és az azzal járó külső gazdasági vezetést, amely jóformán protekturátussá silányítja le az országot? A Cannes-i csúcson nyíltan alázták meg a görög miniszterelnököt. A német-francia tandem vezetői: magukhoz rendelték Papandreut, két óráig várakoztatták, majd elküldték azzal, hogy tegye amit ők akarnak, különben nincs pénz. Ha népszavaztatni akar hát tegye csak, de addig egy eurócentet sem kapnak, sőt majd ők megmondják azt, hogy miről népszavaztassa a görög miniszterelnök a népét. Erről a francia Liberation francia lap egyszerűen csak így ír: „Cannes-ban úgy viselkedett a francia államfő és a német kancellár a görög miniszterenökkel, mint egy szolgával. Ha népszavazást akar tartani, lediktálják neki a kérdést, ha pénzt akar, hűségesküt kell tennie azoknak, akik átvették országa irányítását”. Követve a hullámot, az euróövezeten kívüli brit miniszterelnök, David Cameron a következőt nyilatkozta a Cannes-i csúcson fölényesen: „Athén vagy megoldja a problémáit vagy hagyja el az euróövezetet”. Tegyük hozzá, hogy a politikai nagyotmondást Brüsszelben sem szeretik, hiszen a görögök annak idején egyszerűen hazugsággal tudtak az euróövezet tagjává válni, amikor is meghamisították az államháztartási adatokat, és ezzel tévesztették meg Brüsszelt. Görögországnak nem maradt választása: vagy alkalmazkodik a német-francia tengely követeléseihez és külső gazdasági irányítás alá helyezi az országot, valódi reformokat vezet be így elkerüli a teljes összeomlást, vagy előbb-utóbb kiebrudalják az euróövezetből (talán az EU-ból is), és amint körbevették egyfajta pénzügyi tűzfallal, elengedik a kezét. A második lehetőségre kevesebb az esély, de senki sem tartja kizártnak, ennek a komolyságát támasztja alá, hogy ez a lehetőség akár két évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna.

A bejegyzésben említett német-francia tengely várhatóan még inkább meghatározóvá fog válni Európa jövőjében és azon belül hazánk külpolitikai lehetőségeiben egyaránt. Magyarország exportja ugyan nőtt a BRIC országok felé az elmúlt években, azonban a válság előtti éveket tekintve a teljes magyar export majdnem 40%-a Németországba irányult (ez visszaesett valamelyest a gazdasági válság, a csökkenő német vásárlóerőre gyakorolt hatása miatt), amely alapján nem lehet kérdéses, hogy a német gazdaság ereje és gazdasági változásai alapvetően határozzák meg hazánk politikai és gazdasági mozgásterét és helyét a közös Európában.

Török Tamás
politológus