Demokrátor

Schmitt Pállal semmi gond nem lenne, ha nem lenne ott ahol, és nem azt hirdetné, amit hirdet. Plágiummal gyanúsítják, és gyengén védekezik, mondhatnánk humoros az a közlemény, amivel megpróbálták megvédeni, ráadásul két napra rá meg is cáfolták.

A Köztársasági elnök hivatalának ténykedése eddig is tehertétel volt a Fideszen. Schmitt Pál nem érezte át mit jelent a hivatala, vagy ha érezte, azt nagyon rosszul mutatta ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy hétköznapi értelemben ne lenne jó ember. Minden bizonnyal az. Annak ellenére, hogy szó szerint másolta a dolgozatát, még lehet valaki jó ember. Aki ismeri a felsőoktatás viszonyait, tudja, hogy a bérdolgozatírástól a legfurcsább vizsgákig, valamint a sógorkomaság legszörnyűbb példáiig bezárólag, nem különbözik semmiben „békávéország” többi részétől. Schmitt Pál nem tett mást, mint azt, amit a többiek. Kihasználta helyzeti előnyét, és úgy mellesleg, haverok között szerzett egy doktorit. Na, bumm. Gondolom, ha elővennénk most szépen a különböző közszereplők által szerzett doktorikat, akkor meglepetés érne minket nem egy esetben. Azonban nem ez a probléma lényege.
Még csak nem is a politikai haszon, amiről Török Gábor írt. Racionálisan nem nagyon tehetne mást a Fidesz, mint amit ő ír. Minimalizálni kellene a veszteségeket, jól kijönni az egészből. Azonban manapság mintha kikoptak volna a Fideszből a jól számító politikai stratégák, a racionális döntéshozók. „Büszkeség és balítélet” koordináta-rendszerében mozognak. A személyes kapcsolatok, és a megjátszott erkölcsösség világa ez, amibe nem fér bele, hogy elengedjünk a mi emberünk kezét. Megtette amire kértük, ezért meg kell védeni. Kerül, amibe kerül. Félek ez lesz a politikai döntéshozatal vezérlő elve. Pedig ez nem különbözik a túloldali káderpolitikától.

A helyzet annyira egyszerű. Schmitt Pál, amióta a hivatalában van, értékekről, szimbólumokról beszél, és bevallottan ezeket akarja képviselni. Ő maga választotta ezt a szerepet. A jogszabályok kontrolljával nem foglalkozik, ezt jó előre jelezte. Amit küldenek azt aláírja, mert hogy jön ő ahhoz, hogy parlamentet felülbírálja. Ehhez azonban joga van. Tarthatja a hivatalát szimbolikusnak, ami csak különleges esetekben lép elő. Azonban egy ilyen profilú hivatalban, a kis szimbolikus dolgok felértékelődnek. A szavahihetetlenség, a megbízhatatlanság árnyéka is elég, hogy nevetségessé, morbiddá váljon minden, amit tesz. Aki értékekről, becsületről, tisztességről beszél, és ennek a szimbólumává akar válni, annak így is kell viselkednie.
Minden Schmitt Pálon és a Fidesz józanságán múlik. Ebből az esetből jól is ki lehet jönni. Azonban ahogy az idő telik, ez egyre kevésbé igaz. Ha a köztársasági elnök hű ahhoz, amit hirdetett, akkor tisztességgel elköszön, lehetőséget adva pártjának, hogy tisztán, erkölcsi győztesként kerüljön ki a helyzetből. Ha lerántja magát és a jobboldalt is abba az iszapba, ahol „gyurcsányferencek”, „hagyómiklósok” dagonyáznak, akkor abba menthetetlenül belefulladnak.

Mári László
politológus