Valljuk meg, ma Magyarországon az ellenzék súlytalan. Egy ideig ezt el is viselték, de láthatólag elfogyott a türelmük. Először a Parlamentben, most pedig az utcán próbálkoznak megállítani a rohamtempójú törvényalkotást.
Az obstrukciónak Magyarországon szép hagyománya van, hiszen úgy alakult a történelmünk, hogy évtizedeken keresztül működött olyan típusú parlamentarizmus, amelyben a kormánypárt leválthatatlan volt az adott feltételek mellett. A dualizmus teljes időszaka az obstrukció melegágya volt. Azonban ennek az időszaknak köszönhetjük azt a kíméletlen, kompromisszumképtelen politikai kultúrát, amely úgy fest a 21. századot is megérte.
Ha nem vagy hatással az eseményekre, akkor legalább csinálj cirkuszt, hogy figyeljenek rád. Talán ezt nevezhetjük az obstrukció aranyszabályának. A mai blokádnak voltaképpen semmi értelme. A tüntetők létszáma jelentéktelen, társadalmi támogatottságuk elenyésző. Ráadásul Karácsonykor, maximum a politikára érzékeny közönség figyel ilyesmire. Egy meglehetősen apatikus társadalom, maximum a bejgli készítés rejtelmeibe, esetleg az ajándékvásárlás gyötrelmeibe felejtkezik bele ilyenkor. Valamit alapvetően félreért az ellenzék. A közvélemény politikától elforduló része nem csak a Fidesztől, hanem általában a politikától fordult el. Ennek tükrében egy ilyen akció maximum csak egy kis színes hír, semmi több. A magyar társadalomban általános vélemény, hogy nem várnak semmit a másik oldaltól sem. Ha létezik erő, amelyik alternatívát jelent tömegeknek, az a Jobbik, amelyik teljes egészében kritizálja a rendszert. Ehhez képest, meglehetősen semmitmondó a jelenlegi baloldal mondanivalója az átlagpolgár számára. Több demokráciát? Nem ez a fő kérdés az utca emberének. Inkább jobb életkörülményeket. A magyar társadalom munkahelyteremtésre, közbiztonságra, emelkedő életszínvonalra vár 89 óta, nem pedig több szavazásra vagy elmélyült parlamenti vitákra. Az átlag választó számára a politika úri huncutság. Az elmúlt 20 év legnagyobb bűne éppen az, hogy a politikát az elit keretei között igyekezett megtartani. Építette a szakember mítoszt, és azt sugallta, hogy a politikus eredendően rossz, akire semmit nem lehet bízni. A projekt sikerült, az emberek így is gondolják. A demokrácia formáit, játékszabályait nem oktatták, az embereket a döntésekbe nem vonták be. A civilszerveztek többsége nem más, mint a pártok szolgálóleánya, vagy átszállójegy a politikába. A demokrácia legfontosabb védelmi vonala, az öntudatos, jogaival tisztában lévő állampolgár hiányzó elem lett a magyar demokrácia építményében.
A mostani ellenzék ennek fizeti meg az árát. Hiába minden cirkusz, senki nem figyel rájuk itthon, csak kisszámú híveik vagy azok, akik a Fidesz hatalomgyakorlásának vesztesei (bár ezek száma, napról-napra nő). Egyetlen esélyük van, az pedig a valódi reform elindulása, és ez ennek következtében megjelenő vesztesek aktivizálása vagy szívós kitartó, értékekre alapozó építkezés éveken keresztül. Ha az előbbi mellett döntenek, az csak egy újabb ciklust indít a magyar politika lefelé tartó spiráljában. Az utóbbi pedig hosszadalmas folyamat. Az is nagy kérdés, vajon mit is mondhat a jelenlegi ellenzék a jobboldali centrumnak. A Fidesz központosít, államosít, erőközpontokat épít, de ezt nem a hívei ellenére teszi. Működésképtelen pluralista demokráciából, többségi demokráciát épít (arról persze lehet vitatkozni, ez pontosan mit takar), hogy ez majd működik vagy sem, a jövő zenéje. Ezt a folyamatot meg lehet-e állítani tömegtámogatás nélküli obstrukciókkal? Kizárt. Arról már nem is beszélve, hogy az ellenzék még ennyire sarokba szorítva sem egységes. Ennek tükrében kezelendőek a mai események is.
Mári László
politológus
Karácsony előtti utolsó cikkünk végén,
Békés, Boldog Karácsonyt kívánnak a blog szerzői, munkatársai!
