Demokrátor

Ismét kezd feléledni a választási kampány Szlovákiában, hiszen időközi választást tartanak északi szomszédunknál idén márciusban. A hivatalosan négypárti (egyesek szerint hatpárti, a pártokon belüli szövetségek miatt) jobbközép koalíciós kormány tavaly ősszel bukott bele az eurómentő csomag megszavazásába, amelyet Iveta Radicova miniszterelnök-asszony összekötött a kormányával szembeni bizalmi szavazással, ezzel próbálta jobb belátásra kényszeríteni a Szabadság és Szloidaritás nevű koalíciós pártot, akik hevesen ellenezték az eurót menteni kívánó törvényt. Mivel a (hajdani) koalíciós partner nem adta be a derekát, a kormány megbukott és a március 10-i választásokig ideiglenes jelleggel látja el feladatát csupán Radicová. Mi jellemzi a hagyományosan éles szlovák kampányt jelenleg?

Az idei év eddigi legnagyobb hatású politikai ügye kétségkívűl a „Gorilla-ügy”, amely egy hatalmas korrupciós botrányt takar. A szlovák titkosszolgálat által felvett titkos nyomozati anyagok kerültek ki az internetre, amelyeket lehallgatási jegyzőkönyvekből állított elő „ismeretlen” szerzője. A lehallgatott információk szerint a 2002-2006 közötti jobboldali kurzus alatt a nagy állami vállalatok privatizációjáért felelős Szlovák Nemzeti Vagyonalap (FNM) vezetője bérelt egy pozsonyi lakást, amely a találkozóhelye volt a szlovák gazdasági élet krémjének és a kormány néhány vezetőjének egyaránt. A titkos helyszínt bepoloskázta a titkosszolgálat és az ügyiratnak a „Gorilla” nevet adta, amely állítólag a lehallgatóberendezések nevéből származik. A nyilvánosságra került infomációk szerint a szlovák állami vagyonkezelő cég vezetése aktívan játszott közre nagyvállalkozókkal stratégiai vállalatok privatizációja során, természetesen hatalmas csúszópénzekért, amelyek főleg pártfinanszírozásra mentek. A privatizált társaságok hatalmas összegeket mozgattak meg a piacon, itt érdemes milliárd eurós tranzakciókra gondolni. A fő érintett az ügyben a 2006-ban leváltott jobbközép kormány gazdasági-kormányzó elitje, amely most tagad mindent és az egész „ügyet” fikciónak nevezi. A választások után mindenesetre a populista Robert Fico is felkereste a lakást az adatok szerint, ő ott koalíciós lehetőségekről beszélt. Az ügy a legnagyobbat a tavaly megbukott jobbközép erőknek árthat, Fico természetesen elhatárolódik az egésztől (nincs nehéz dolga, hiszen róla nem sok terhelő szól a felvételeken), mindenesetre a magyar érdekeltségű pártoknak nem kedvez. A 2006-os választási vereséget követően a Magyar Koalíció Pártjában szakadáshoz vezetett a liberális és a konzervatívabb tábor közötti nézeteltérés, amely után hozta létre Bugár Béla a Híd-Most hibridpártot számos egykori MKP-s hívével együtt. Annak idején Csáky Pál, az MKP akkor elnöke sejthetett valamit, amikor Bugárt azonosította egy gazdasági érdekszövetséggel, amely mozgatja Bugárt és érdekkörét. Természetesen mindenki tagad mindent és senki nem tudja, hogy a nyilvánosságra került iratok igaziak-e vagy részben azok legalább.

A botrányból az új pártok, a baloldal profitálhat, azonban nem kérdés, hogy ki lesz Szlovákia új miniszterelnöke március közepétől: őt majd Robert Ficonak fogják hívni. Érdemes tudni, hogy a szlovák választási rendszer egyfordulós és arányos, ahol a szavazópolgárok listán szavazhatnak preferenciális jelleggel, az 5%-os bejutási küszöb mellett (tehát rangsorolhatják pátjuk jelöltjeit). Az egész ország egy választási körzetnek számít és az induló pártoknak elég magas kauciót kell letenniük, amelyet akkor kapnak vissza, ha legalább két százalékot elérnek a választásokon (a kaució összege 16.596 euro pártonként), ha ez alatt maradnak, akkor gazdagítják az államkasszát az összeggel. Azonban így is összesen 26 párt indul a márciusi választásokon és szlovák „választási hagyományok” szerint nem lenne meglepetés egy új formáció parlamentbe kerülése (bár 150 fős listát „csak” 15 párt tudott összehozni). A magyar vegyes rendszerrel szemben ez erősen koalíciós jellegű kormányzás felé tereli a nyertest, a mostani magyar kétharmad szinte elképzelhetetlen ebben a rendszerben, de még az is, hogy a nyertes párt egymaga alakíthasson kormányt. Most azonban nem lenne meglepetés, ha a Fico vezette Irány (Smer) egymaga betöltené a parlamenti 150 hely több, mint a felét, hiszen a legutóbbi közvéleménykutatások szerint egybehangzóan toronymagasan vezetnek mindenki más előtt. Ficóék támogatottsága 40% fölötti, az őket követő kereszténydemokraták (KDH) pedig 10% alatti támogatottságnak örvend. Ne feledjük, hogy a Fidesz-KDNP kormány állt hasonló adatokkal a 2010-es választások előtt, tehát Ficóék egy vegyes rendszerben kényelmesen alkotmányozó hatalmat szereznének egyedül, amely nekünk magyaroknak semmi jót nem hozna, tehát most hálásak lehetünk a választási rendszerüknek.

Továbbá igen szerencsés lenne, ha a magyar kormányzati körök felismernék áttételes szerepüket a szlovák választási kampányban, és lehetőleg nem vennék fel a kesztyűt, amellyel önkéntelenül a szlovák szélsőjobb malmára hajtanák a vizet (mint történt 2010-ben, amikor a kisebbségi magyar politikusok kérték a magyar miniszterelnököt arra, hogy a kettős állampolgárságról szóló döntését csúsztassa finoman a szlovákiai választások utánra. Nem hallgatott a kormány az MKP politikusaira, meg is lett az eredménye: a Slota-féle nemzetieknek ez segített bejutniuk hajszállal a parlamentbe). Slotáék pártját most a pártszakadásból alakult másik „igazi”, a Belousova-féle szlovák nacionalista párt osztja meg, remélhetőleg úgy, hogy mindkettőt a bejutási 5% küszöb alatt tartva. Mindenestre Slotáék jelenleg 4,8%-on vannak és hiába dolgoztak ki egy populista-nacionalista programot (erre hamarosan visszatérek, mert nagyon érdekes áthallások vannak), remélhetőleg kiesnek az országgyűlésből. Fico szinte biztos, hogy nem fog koalíciót kötni velük, még ha parlamentbe is jutnának (Ficonak erre semmi szüksége nem lenne és csak kellemetlen, nemzetközileg elszigetelt helyzetbe hozná magát velük). Szerepük tehát az alakuló országgyűlésben marginális lenne, de javaslataikra elég sokszor fogékony a nemzetük érdekét féltő parlamenti többség.

A cikk végére csak röviden mazsoláztam Slotáék választási kampányából a szórakoztatás/elgondolkodtatás kedvéért: a szlovák nemzetiek elutasítják a bevándorlást, a multikultúralizmust, meglebegtetik az EU-ból való kilépés gondolatát, egységes uniós minimálbért követelnek közben, nyugdíjemelést, munkaidő csökkentést terveznek (ugyanolyan bérek mellett), adócsökkentést szeretnének, megadóztatnák a multicégeket, nemzetőrséget szerveznének és odacsapnak a kisebbségeknek, a „szociálisan alkalmazkodni képtelen csoportoknak” (milyen decens cigányozás) konténerlakásokat, internátusokat szerveznének, sőt visszakövetelnének olyan műkincseket Magyarországtól, amelyek nekik „járnak”, ki tudja, hogy milyen alapon. Vagyis egy szociális mázzal leöntött szélsőségesen nacionalista programmal csábítják a szavazókat. Remélhetőleg tavasszal már az országgyűlésen kívűlről.

Török Tamás
politológus 

Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke a minap Szlovákiában járt, ahol kérlelte, szinte könyörgött a szlovák kormányfőnek, hogy az ország vegyen részt a görögöknek nyújtandó második hitelcsomag megvalósításában. A szinte megalázkodó stílus élesen áll szemben azzal a sokat tapasztalt uniós nyers modorral, amelyet hazánk ennél (uniós szinten értve) sokkal súlytalanabb ügyekben volt kénytelen megtapasztalni az elmúlt időszakban.

Ismert, hogy Szlovákia a tavalyi első görög mentőcsomagból kimaradt (egyedüli euróövezeti tagként), így a 110 milliárd eurós mentőcsomag nem terhelte a költségvetését. A súlyos belpolitikai nyomás alatt lévő, megosztott koalíciós jobbközép szlovák kormány belpolitikai értelemben vett lenullázódásához vezetett volna a csomagban való aktív részvétel. A szlovák kormányfő gyakorlatilag követte a hazai társadalom nagy részének (érthető) bírálatát, amely szerint a válságot nem ők okozták és különben is a görögök sokkal gazdagabbak és jobban élnek, mint a szlovákok. Mindez racionálisan ugyan érthető, de gyakorlatilag durván szembe megy a magasztos uniós és a közös euróövezeti elvekkel. Mégis megtehették, hogy kimaradnak a csomagból, nagyobb hullámokat nem vetett a döntés Európában. A szlovákok túlnyomó többsége ezzel a döntéssel egyetértett, sőt a populista, népszerű baloldali ellenzék nyomása alatt nehéz lett volna máshogy dönteniük. Szlovákia valószínűleg kimarad a legújabb görög mentőcsomagból is, bár maga Van Rompuy érkezett Pozsonyba a héten, hogy udvaroljon a szlovák kormánynak. Mégsem volt hangos ettől Európa, Cohn Bendit és társai nem harsogták tele tavaly tavasszal az Európai Parlamentet, mint ahogy borítékolhatóan most sem fogják. Miért is tették volna, hiszen erőiket lekötötte egy másik uniós ország alkotmányának bírálata – mit számít közben egy kontinentális mentőcsomag? A kettős mércét nem lehet nem észrevenni.

Van Rompuy kijelentette Pozsonyban, hogy „nem ajándékot kérünk, hanem kölcsönt, amit kamatostul visszakapnak”. A kamatos visszatérítés alatt az euróövezet stabilitását és Görögország megmentését értette valószínűleg. Természetesen mindkét fél kijelentette, hogy „megéri a fáradságot, az áldozatot és pénzt, hogy az unió kilábaljon a válságból.” Kár, hogy Radicová ezalatt azt érti, hogy hazája kimarad a csomag második részéből, éppen csak azt felejtette el hozzátenni, hogy megéri a fáradságot, csak nem a szlovákoknak, szenvedjen csak a gazdagabb Európa. Van Rompuy azt is elmondta, hogy akik eddig elfogadták a közösség előnyeit, kötelesek felelősséget vállalni a problémák megoldása érdekében is. Van Rompuy természetesen tárgyalt a többi közjogi méltósággal, majd fogadta őt Richard Sulík is, aki a kormányt adó egyik koalíciós párt vezetőjeként (és házelnökként) a csomagban való szlovák részvétel legnagyobb ellenzője volt. A többi borítékolható: a szlovákok ismét kimaradnak a csomagból, majd a világ megy tovább a maga útján, senki nem fog nemzetközi bojkottra szólítani a szlovák kormány ellen.

Nem ez az első, hogy szemet hunynak a szlovákok viselt dolgai fölött, már csak a szlovák alkotmány is szemet szúrhatna az arra annyira kényes európai politikusoknak, amely úgy kezdődik, hogy „Mi, a szlovák nemzet…”-figyelmen kívül hagyva az ország kisebbségeit. Pár évvel ezelőtt a kisebbségi magyar alkotmánykritikákra válaszul a nacionalista pártelnök Slota azt mondta, hogy akinek nem tetszik az alkotmány, az hagyja el az országot és az egész ügyet „hülye kritikaként” le is zárta. Ez azóta sem volt téma az Európai Parlamentben. Természetesen Slota nem mérvadó tényező, de a kettős mérce itt is szemet szúr- mikor verte az asztalt emiatt az európai baloldali és liberális politikai kör? A sor hosszan lenne folytatható, azonban a dolog nyitja ott lehet, hogy Európának nagyobb gondja is van annál, hogy mi zajlik Közép-Európában (természetesen, amíg az alapvető demokratikus értékek többé-kevésbé megvalósulnak). Azonban feltételezhető módon egy, a nyugati vezető politikai és értelmiségi réteggel szoros baráti viszonyt ápoló magyar értelmiségi kör (nyugodtan néven nevezhetjük: baloldali-liberális emberek csoportja) folyamatos, szinte nemzetellenes tevékenysége folytán hazánk állandóan színpadon van a jobboldali kormányok alatt. Ez persze nincs ellenére számos szomszédos ország politikai elitjének sem, azonban hazánk nemzetközi pozícióit brutálisan rombolja. A szlovákok euróövezeti mentőcsomagjának kimaradásából miért nem lesz nagy ügy most sem? Ott egységesen elismerik a szlovák nemzet érdekeit akár az európai érdekekkel szemben is és senki nem fut Brüsszelbe, Washingtonba vagy épp az országba látogató amerikai külügyminiszterhez panaszkodni. Alighanem kivetné a politikai elit magából azt, aki ilyet tenne náluk. Természetesen ne állítsuk őket piedesztálra demokráciából, hiszen a szlovák ügy összetett. Rengeteg a nyugati beruházás az országban, kedvező a gazdasági környezet a nyugati beruházások számára, sokkal nyersebb a belpolitikai kultúra, és a szlovákoknak része a válságcsomagból jelképes lenne amúgy is összeurópai szinten. Azonban szemet szúr az uniós elnéző jóindulat és a hazánkat ért durva kritika közötti különbség.

Van Rompuy nem tiltakozott a több szlovák faluban álló falak ellen, amelyeket romák és nem-romák közé húztak, sőt még a pozsonyi amerikai nagykövet sem ment személyesen közbenjárni a falak lebontása érdekében. Helyette Van Rompuy Pozsonyban azzal viccelődött, hogy „vonzóak vagyunk, az Európai Unió is szexi, nem csupán az elnöke”. Gondolom mindenki kedélyesen kacagott egyet, majd minden folyik tovább a maga medrében. Jöhet Magyarország elszigetelése, ahogy a baloldali szlovén miniszterelnök fenyegetőzött nem is olyan régen. „Ahogy vége a magyar EU-elnökségnek, politikailag azonnal és teljes mértékben elszigeteljük Magyarországot.” Biztos hamar fel fog hozzá zárkózni az európai bal- és a liberális oldal, Cohn Bendit dörzsölheti a tenyerét társaival együtt. Szinte csodálattal vegyes együttérzéssel tölt el az európai politikai érzékenység- kiváltképp ha jobboldali magyar kormányról van szó.  

Török Tamás
politológus