Demokrátor

Schmitt Pál lemondott, és méltósággal, tiszteletre méltóan oldotta meg a „plágium-ügyet”. Politikailag más megoldás nem volt és emberileg is csak ez az egy út volt járható. Ettől ő nem lett rosszabb ember, csak a politikai pályafutása ért véget.

Schmitt Pál példát mutatott. Tudott sportszerűen, tisztességgel veszíteni, ami a sportban ugyanolyan méltóságteljes dolog, mint egy szép győzelem. Példát mutatott azoknak, akik maguk erre soha nem voltak képesek.  Szánalmas és egyben nevetséges volt hallgatni ezután azokat, akik nem értik mit is jelent ez.

2010-ben Schmitt Pált közvetlenül is megválasztották volna, ha közvetlenül választhattunk volna. Ehhez bőven elég lett volna az, ha a Fidesz jelöli. Schmitt Pál egyébként is népszerű volt a jobboldalon, ami ugye akkor könnyedén szerzett kétharmadot. Ha így történik, akkor ma vajon ki lenne a felelős Jávor Benedek szerint? Nyilván a választó, aki nem tudta, hogy húsz éve mit írt Schmitt Pál a doktorijába. Ez nem így működik. A felelősség nem kiterjeszthető egy olyan ügyben, ami tisztán személyes ügy, nem törvénytelenség vagy egyéb, a hivatalának ellátását jogilag lehetetlenné tevő körülmény.

Orbán Viktor megtette azt, amit lehetett ebben az ügyben. A törvényeknek megfelelően járt el. A Köztársasági Elnök ugyanis nem követett el törvénytelenséget, a leváltására semmilyen jogi eszköz nem állt rendelkezésre. Ez valójában egy tisztán erkölcsi kérdés volt, amit egyetlen ember oldhatott fel, mégpedig Schmitt Pál. Ettől a pillanattól fogva minden támadás, gyalázkodás méltatlan. A jobboldal számára jó hír, hogy az ellenzék elvesztette céltábláját, és most ismét kénytelenek lesznek érdemi dolgokról beszélni, valódi mondanivalóval előállni, amiben eddig nem voltak túl sikeresek.

Schmitt Pál története azonban intő példa mindenkinek, aki tiszteletre méltó életpályával érkezik a politikába. Ez bizony nem biztos, hogy elég! Mi több, lehet, hogy egy a múltban történt jelentéktelen esemény is elég ahhoz, hogy emberségében megalázva kerüljön ki a politikába tett kirándulás végén, és dicstelenül távozzon. A politika ugyanis nem ismer kegyelmet senkivel szemben. Aki támadható, azt meg is fogják támadni. Javaslom, hogy aki elnökjelölt akar lenni, az jól készüljön fel saját „magából”, és semmit ne hagyjon figyelmen kívül.

Mári László
politológus

A Fidesz támogatottsága sok ügyből kifolyólag mélyponton van. Ez nem jelenti azt, hogy ne nyerhetnének, de cseppet sem megnyugtató a helyzet. Schmitt Pál ügye, és az arról készült jelentés azonban olyan fegyvert ad a nem túl acélos ellenzék kezébe, amilyen Gyurcsány őszödi beszéde volt.

Jobboldali olvasók most biztosan felháborodva azt gondolják, a két ügy teljesen más súlycsoport. Ez valóban igaz. Azonban ez egyszerű választó szemében a lelepleződött hazudozó politikus vagy a doktorijával umbuldáló államfő között nincs sok különbség. Akármilyen ügyes a Fidesz kommunikációs részlege, ezt az ügyet nem lehet kimosdatni. Azaz lehet, csak azt kockáztatják, hogy a párt megy rá. Megéri? Az MSZP, Gyurcsány-beszéddel kapcsolatos hibájából illene tanulni.

Még fontosabb szempont, hogy Fidesz 2010-ben erkölcsről és következményekről szónokolva nyert választást. Ma is folyamatosan erkölcsi kérdésekkel, felelősségre vonásokkal kommunikálja tevékenységét. Ehhez bizony nem illik az, hogy mentegessék Schmitt Pált. Az elegáns az lenne, ha Schmitt belátná a helyzet tarthatatlanságát, és lemondana magától. Egyrészt azért, mert már bebizonyosodott, hogy plagizált. Tehát a lemondása már nem igazolja bűnösségét, mert mindenki tudja, mi történt. Az is világos, ha másról lett volna szó, már nem lenne doktor. Ez azonban mindössze a vizsgáló egyetem komolytalanságát igazolja, de nem menti az ügyet. Másrészt, mert csak így kímélheti meg a saját politikai oldalát, a jobboldalt attól, hogy a politikai közbeszéd a választásokig erről szóljon és erodálja a Fidesz győzelmi esélyeit. Harmadrészt pedig azért, mert így mentheti meg a saját becsületét. Hibázott, vállalja a következményeit. Két országgal arrébb, ezt már sikerült megoldani. Schmitt Pál politikai pályafutása ma véget ért, ahogy Gyurcsányé 2006-ban. Kérdés, hogy ő is hajlandó-e politikai élőhalottként kószálni, ártva ezzel saját magának és pártjának, vagy képes egyenes derékkal távozni.

Azonban, ha ő maga nem jut erre az elhatározásra, akkor a Fidesz vezetőinek kell lépniük, erkölcsi, és reálpolitikai okból egyaránt.

Mári László
politológus

Schmitt Pállal semmi gond nem lenne, ha nem lenne ott ahol, és nem azt hirdetné, amit hirdet. Plágiummal gyanúsítják, és gyengén védekezik, mondhatnánk humoros az a közlemény, amivel megpróbálták megvédeni, ráadásul két napra rá meg is cáfolták.

A Köztársasági elnök hivatalának ténykedése eddig is tehertétel volt a Fideszen. Schmitt Pál nem érezte át mit jelent a hivatala, vagy ha érezte, azt nagyon rosszul mutatta ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy hétköznapi értelemben ne lenne jó ember. Minden bizonnyal az. Annak ellenére, hogy szó szerint másolta a dolgozatát, még lehet valaki jó ember. Aki ismeri a felsőoktatás viszonyait, tudja, hogy a bérdolgozatírástól a legfurcsább vizsgákig, valamint a sógorkomaság legszörnyűbb példáiig bezárólag, nem különbözik semmiben „békávéország” többi részétől. Schmitt Pál nem tett mást, mint azt, amit a többiek. Kihasználta helyzeti előnyét, és úgy mellesleg, haverok között szerzett egy doktorit. Na, bumm. Gondolom, ha elővennénk most szépen a különböző közszereplők által szerzett doktorikat, akkor meglepetés érne minket nem egy esetben. Azonban nem ez a probléma lényege.
Még csak nem is a politikai haszon, amiről Török Gábor írt. Racionálisan nem nagyon tehetne mást a Fidesz, mint amit ő ír. Minimalizálni kellene a veszteségeket, jól kijönni az egészből. Azonban manapság mintha kikoptak volna a Fideszből a jól számító politikai stratégák, a racionális döntéshozók. „Büszkeség és balítélet” koordináta-rendszerében mozognak. A személyes kapcsolatok, és a megjátszott erkölcsösség világa ez, amibe nem fér bele, hogy elengedjünk a mi emberünk kezét. Megtette amire kértük, ezért meg kell védeni. Kerül, amibe kerül. Félek ez lesz a politikai döntéshozatal vezérlő elve. Pedig ez nem különbözik a túloldali káderpolitikától.

A helyzet annyira egyszerű. Schmitt Pál, amióta a hivatalában van, értékekről, szimbólumokról beszél, és bevallottan ezeket akarja képviselni. Ő maga választotta ezt a szerepet. A jogszabályok kontrolljával nem foglalkozik, ezt jó előre jelezte. Amit küldenek azt aláírja, mert hogy jön ő ahhoz, hogy parlamentet felülbírálja. Ehhez azonban joga van. Tarthatja a hivatalát szimbolikusnak, ami csak különleges esetekben lép elő. Azonban egy ilyen profilú hivatalban, a kis szimbolikus dolgok felértékelődnek. A szavahihetetlenség, a megbízhatatlanság árnyéka is elég, hogy nevetségessé, morbiddá váljon minden, amit tesz. Aki értékekről, becsületről, tisztességről beszél, és ennek a szimbólumává akar válni, annak így is kell viselkednie.
Minden Schmitt Pálon és a Fidesz józanságán múlik. Ebből az esetből jól is ki lehet jönni. Azonban ahogy az idő telik, ez egyre kevésbé igaz. Ha a köztársasági elnök hű ahhoz, amit hirdetett, akkor tisztességgel elköszön, lehetőséget adva pártjának, hogy tisztán, erkölcsi győztesként kerüljön ki a helyzetből. Ha lerántja magát és a jobboldalt is abba az iszapba, ahol „gyurcsányferencek”, „hagyómiklósok” dagonyáznak, akkor abba menthetetlenül belefulladnak.

Mári László
politológus