Gyurcsány Ferenc diplomamunkájának problémája messze nem kavart akkora port, mint Schmitt Pál plágium-ügye, azonban tanulságos, ahogyan Gyurcsány és pártja kezeli az egész problémát. Az erkölcsi parancs Gyurcsány számára az lenne, mint 2006 óta mindig, hogy végre szabadítsa meg magától a közéletet, és írja azokat a kilátásba helyezett jó könyveket. Sajnos ez a lépés valószínűleg most is elmarad majd.
Legjobb védekezés a támadás szól a mondás, ami a politikában különösen igaz. Azonban nem mindig válik be. Gyurcsány Ferenc a hiteltelenség szobra a magyar politikában. Személye igazi tehertétel az ellenzéknek. Kis számú, fanatikus hívein kívül a közvélemény szemében megtestesíti mindazt, amit a politikában utálnak. A handabandázást, a felelőtlen ígérgetést, a hatalomért folytatott mindent elpusztító erkölcstelen küzdelmet. Gyurcsánynak miniszterelnökként sem okozott gondot, hogy úgymond elszakadjon a politikában amúgy is relativizált erkölcsi kategóriáktól, és egyszerűen kizárja azokat mint szempont, amikor a tetteit mérlegeli. Volt megtalált árvától a költségvetési hamisításig minden nyalánkság miniszterelnöksége alatt. Igazi színész politikusként folyamatosan úgymond játszott a közönségnek a hatalomért, az elismerésért. Hatalma összeomlását nem tudta kezelni. Fokozatosan messiási szerepbe került, amit a hívei, az a kicsiny zárt csapat, amely végig kísérte az útján, folyamatosan épített. A hazugságbeszédből igazságbeszéd lett, a megbuktatói árulók lettek, akik hátba szúrták a megváltót. Magukat a demokrácia egyedüli letéteményesének kiáltották ki, ami értelemszerűen azt jelentette, hogy a többiek vagy eleve nem demokraták (jobboldal) vagy kokettálnak a diktatúrával (a többi ellenzéki párt). Ha Gyurcsány meglehetősen vitatható életútját valaki megtámadta, legyen az állami szerv vagy politikus, arra a fanatikusok rögvest rásütötték azt a bélyeget, hogy a diktatúra szekértolói.
Ebben az állapotban érte a DK híveit a sokkoló hír, hogy vezérük – akit erkölcsi etalonként igyekeztek beállítani, valamint ő is így pozícionálta magát, mondván ő már nem fog hízelegni a választóknak, mindig azt mondja, amit egy magasabb erkölcsi mérce diktál – diplomája megkérdőjelezhető módon született. Azonban a kezdeti bizonytalankodás után, amely során Gyurcsány, ha áttételesen is, de elismerte a tettét, támadásra váltott a demokrácia felkent őre. Perrel fenyegette azokat, akik úgymond megvádolják őt plágiummal. A kommunikáció ilyetén fordulata, természetesnek mondható egy olyan közösség esetén, amely egy illúzió foglyává vált. Gyakorlatilag nem is tehetnek mást. Gyurcsány maga a párt. Nélküle a DK pillanatok alatt eltűnik a magyar politika szemétdombján. Azonban amivel nem kalkulálnak, ez könnyen megtörténhet Gyurcsánnyal együtt is. Ennek a mozgalomnak amúgy is több sebből vérző hitelessége, most gyógyíthatatlan sebet kapott. Ilyen alapról indulva elég valószínűtlennek tűnik, hogy 2014-ben meglegyen az az 5%.
Ez azonban nem szegi kedvét a harcos, önjelölt „demokratáknak” hogy szembenézés helyett, ne összeesküvés elméleteket gyártsanak. Egyszerűen ez illik a párt eddigi tevékenységéhez. Ahogy nem néztek szembe a „gyurcsányizmus” lényegét alkotó elvek tarthatatlanságával, Gyurcsány hiteltelenségével, úgy nem fognak szembenézni ezzel az erkölcsi válsággal sem. Azonban ha megteszik, ha nem, a „22-es” csapdájába kerültek. Vagy azért enyésznek el, mert a Gyurcsány feladja, vagy azért, mert folytatja. A végállomás ugyanaz.
Mári László
politológus

Teljesen mindegy milyen néven indul a Gyurcsány Ferenc vezette alakulat, az kétségtelenül egyszemélyes show lesz. Ez azonban természetes, ha egy emblematikus figurája a magyar politikai életnek pártot alapít. Az új párt létrejötte már jó ideje nem kérdés, csak az, hogy meglesz-e a szükséges 10 fő a parlamenti frakcióhoz. A Demokratikus Koalíció Platform, amely a volt MSZP-s képviselőket tömöríti és az MSZP szavazótáborára épít, nem indul rossz pozícióból, ha be akarja gyűjteni a baloldali szavazatokat. Látható, hogy Gyurcsány és körének távozásával, az MSZP-ből a kreativitás is távozik. Gyurcsány pártjának helyzete nagyon hasonló a két világháború közötti polgári demokrata Rassay Károly pártjáéhoz, aki anno a kisgazdákból kiválva alakított egy a nevéhez kötődő kis liberális alakulatot, és lett a párt névadója. Pártja marginális tényező volt, ami Gyurcsány pártjára is igaz lehet.
A párt mind financiálisan, mind elfogadottság tekintetében rosszul áll. Gyurcsány a magyar politikai élet legelutasítottabb figurája. A pártnak első lépésben pedig annyit kell felfalnia a hajdani anyapártjából, amennyit csak lehet, azaz elsősorban nem a kormány, hanem az MSZP leküzdése szükséges ahhoz, hogy valódi súllyal jelenjenek meg a politikai arénában. Ha ez nem sikerül, az MSZP megőrzi az aktivistáit, sikeresen fordul balra és tartja meg a bázisát, akkor Gyurcsány tartósan partvonalon kívül maradhat. Ugyanez a helyzet, ha „Sukoró-ügyben” elbukik. További kockázat, hogy a parlamenten kívül létrejön egy olyan új baloldali kezdeményezés, amely úgymond tiszta lappal indul, és zárójelbe teszi a jelenlegi, egymással marakodó baloldali ellenzéket. Nyilvánvaló akadály az is, hogy a Gyurcsány Párt koalíció képtelen lesz mind az MSZP-vel, mind az LMP-vel. Az előbbivel azért, mert annak a bázisán akar létezni, az utóbbival meg azért, mert az jórészt ugyanúgy „antigyurcsányista”, mint a parlament jobboldali pártjai.