Demokrátor

Gyurcsány Ferenc diplomamunkájának problémája messze nem kavart akkora port, mint Schmitt Pál plágium-ügye, azonban tanulságos, ahogyan Gyurcsány és pártja kezeli az egész problémát. Az erkölcsi parancs Gyurcsány számára az lenne, mint 2006 óta mindig, hogy végre szabadítsa meg magától a közéletet, és írja azokat a kilátásba helyezett jó könyveket. Sajnos ez a lépés valószínűleg most is elmarad majd.

Legjobb védekezés a támadás szól a mondás, ami a politikában különösen igaz. Azonban nem mindig válik be. Gyurcsány Ferenc a hiteltelenség szobra a magyar politikában. Személye igazi tehertétel az ellenzéknek. Kis számú, fanatikus hívein kívül a közvélemény szemében megtestesíti mindazt, amit a politikában utálnak. A handabandázást, a felelőtlen ígérgetést, a hatalomért folytatott mindent elpusztító erkölcstelen küzdelmet. Gyurcsánynak miniszterelnökként sem okozott gondot, hogy úgymond elszakadjon a politikában amúgy is relativizált erkölcsi kategóriáktól, és egyszerűen kizárja azokat mint szempont, amikor a tetteit mérlegeli. Volt megtalált árvától a költségvetési hamisításig minden nyalánkság miniszterelnöksége alatt. Igazi színész politikusként folyamatosan úgymond játszott a közönségnek a hatalomért, az elismerésért. Hatalma összeomlását nem tudta kezelni. Fokozatosan messiási szerepbe került, amit a hívei, az a kicsiny zárt csapat, amely végig kísérte az útján, folyamatosan épített. A hazugságbeszédből igazságbeszéd lett, a megbuktatói árulók lettek, akik hátba szúrták a megváltót. Magukat a demokrácia egyedüli letéteményesének kiáltották ki, ami értelemszerűen azt jelentette, hogy a többiek vagy eleve nem demokraták (jobboldal) vagy kokettálnak a diktatúrával (a többi ellenzéki párt). Ha Gyurcsány meglehetősen vitatható életútját valaki megtámadta, legyen az állami szerv vagy politikus, arra a fanatikusok rögvest rásütötték azt a bélyeget, hogy a diktatúra szekértolói.

Ebben az állapotban érte a DK híveit a sokkoló hír, hogy vezérük – akit erkölcsi etalonként igyekeztek beállítani, valamint ő is így pozícionálta magát, mondván ő már nem fog hízelegni a választóknak, mindig azt mondja, amit egy magasabb erkölcsi mérce diktál – diplomája megkérdőjelezhető módon született. Azonban a kezdeti bizonytalankodás után, amely során Gyurcsány, ha áttételesen is, de elismerte a tettét, támadásra váltott a demokrácia felkent őre. Perrel fenyegette azokat, akik úgymond megvádolják őt plágiummal. A kommunikáció ilyetén fordulata, természetesnek mondható egy olyan közösség esetén, amely egy illúzió foglyává vált. Gyakorlatilag nem is tehetnek mást. Gyurcsány maga a párt. Nélküle a DK pillanatok alatt eltűnik a magyar politika szemétdombján. Azonban amivel nem kalkulálnak, ez könnyen megtörténhet Gyurcsánnyal együtt is. Ennek a mozgalomnak amúgy is több sebből vérző hitelessége, most gyógyíthatatlan sebet kapott. Ilyen alapról indulva elég valószínűtlennek tűnik, hogy 2014-ben meglegyen az az 5%.

Ez azonban nem szegi kedvét a harcos, önjelölt „demokratáknak” hogy szembenézés helyett, ne összeesküvés elméleteket gyártsanak. Egyszerűen ez illik a párt eddigi tevékenységéhez. Ahogy nem néztek szembe a „gyurcsányizmus” lényegét alkotó elvek tarthatatlanságával, Gyurcsány hiteltelenségével, úgy nem fognak szembenézni ezzel az erkölcsi válsággal sem. Azonban ha megteszik, ha nem, a „22-es” csapdájába kerültek. Vagy azért enyésznek el, mert a Gyurcsány feladja, vagy azért, mert folytatja. A végállomás ugyanaz.

Mári László
politológus

Teljesen mindegy milyen néven indul a Gyurcsány Ferenc vezette alakulat, az kétségtelenül egyszemélyes show lesz. Ez azonban természetes, ha egy emblematikus figurája a magyar politikai életnek pártot alapít. Az új párt létrejötte már jó ideje nem kérdés, csak az, hogy meglesz-e a szükséges 10 fő a parlamenti frakcióhoz. A Demokratikus Koalíció Platform, amely a volt MSZP-s képviselőket tömöríti és az MSZP szavazótáborára épít, nem indul rossz pozícióból, ha be akarja gyűjteni a baloldali szavazatokat. Látható, hogy Gyurcsány és körének távozásával, az MSZP-ből a kreativitás is távozik. Gyurcsány pártjának helyzete nagyon hasonló a két világháború közötti polgári demokrata Rassay Károly pártjáéhoz, aki anno a kisgazdákból kiválva alakított egy a nevéhez kötődő kis liberális alakulatot, és lett a párt névadója. Pártja marginális tényező volt, ami Gyurcsány pártjára is igaz lehet.

Mire alapozhat az új párt?

Egyrészt ráléphet arra a bevált útra, hogy betölti az „Orbánizmus”, a nemzeti Magyarország engesztelhetetlen ellenfelének szerepét. Ezt az ideológiát Bauer Tamás cikkéből tökéletesen lehet modellezni. Várhatóan gyújtó hangú szózatok tömkelegére számíthatunk a parlamentben, aminek meglesz a maga eredménye, hiszen ez nem csak Orbán ellen, hanem a jelenlegi „megalkuvó” ellenzék ellen is irányul majd. Egy mindenki ellen szituáció fog kialakulni rövid időn belül. Afféle partizán mentalitást fog sugározni a párt, hiszen mindenütt harcolniuk kell majd a papírforma szerint. Az ügyészségtől a bíróságig, az utcától a parlamentig. Gyurcsány már eddig is hirdette a 89-esek harcát a 11-esek ellen, ami ismét történelmi előzményekkel bír, hiszen a 48-as, 67-es terméketlen közjogi vita felelevenítéséről van szó, és ezután még erőteljesebb dimenziót kap. Nem is lehet kétséges, hogy Gyurcsány nem fog engedni a 89-ből, nem egyszerűen győzni akar, hanem minden elsöpörni, amit a jobboldal alkotott. Gyurcsánynak könnyebb lesz ebből a szempontból a helyzete, mint az MSZP-nek. Nincs szüksége arra, hogy a demokratikus felszín alatt a kádárizmus felé kacsintgasson, élesztgesse a szocializmus iránti nosztalgiát és félszívvel szeresse Nagy Imrét, 56-ot. Ideológiai szempontból tisztán továbbviheti azt a balliberális gondolatkört, amely szemben áll a nemzeti gondolattal csakúgy, mint a kádári szocializmussal. Vélhetően minden eseményt a maguk kifordított utópista módján értelmeznek, a valóságot igazítják az ideológiához. Ebben nem hátráltatja majd, a hajdani pártbürokrácia. Ezen ideológia mentén mindenki begyűjthető, aki a hajdani SZDSZ baloldalával vagy az MSZP liberális felével szimpatizált.

Gyakorlati szempontból a Demokratikus Koalíció alapvetően függ egyrészt magától a kormánytól, hiszen létjogosultsága csak akkor lesz, ha Orbán kormány kudarcot vall, tehát gazdaságilag képtelen lesz kivezetni az országot a gödörből. Ilyen összefüggésben a nemzetközi helyzet is kedvez a pártnak, hiszen a gazdasági kibontakozás esélye napról-napra csökken, kormánytól független tényezők miatt is. Továbbá az sem mindegy, hogy Kövér László és a Fidesz parlamenti frakciója miként áll a párthoz, hiszen akár fél évre is elhúzhatja Gyurcsány frakcióalakítását, vagy egy kis jogi barkácsolással végleg meg is akadályozhatja, hiszen nem mérettetett meg választáson ez az új alakulat. Ez azonban csak Gyurcsány mártír pozícióját erősíteni, tehát nem ajánlott a jelenlegi kormánypártoknak. Jelen pillanatban több hasznot hajt a Fidesznek Gyurcsány, ha az ellenzéket megosztja, mintha az „orbánizmus” mártírjaként tevékenykedik. Ugyanez igaz a „Sukoró-ügyre” is. Ha az ügyben nem születik, egyértelmű elmarasztaló ítélet, akkor csak Gyurcsány pozíciója erősödik.

Akadályok

A párt mind financiálisan, mind elfogadottság tekintetében rosszul áll. Gyurcsány a magyar politikai élet legelutasítottabb figurája. A pártnak első lépésben pedig annyit kell felfalnia a hajdani anyapártjából, amennyit csak lehet, azaz elsősorban nem a kormány, hanem az MSZP leküzdése szükséges ahhoz, hogy valódi súllyal jelenjenek meg a politikai arénában. Ha ez nem sikerül, az MSZP megőrzi az aktivistáit, sikeresen fordul balra és tartja meg a bázisát, akkor Gyurcsány tartósan partvonalon kívül maradhat. Ugyanez a helyzet, ha „Sukoró-ügyben” elbukik. További kockázat, hogy a parlamenten kívül létrejön egy olyan új baloldali kezdeményezés, amely úgymond tiszta lappal indul, és zárójelbe teszi a jelenlegi, egymással marakodó baloldali ellenzéket. Nyilvánvaló akadály az is, hogy a Gyurcsány Párt koalíció képtelen lesz mind az MSZP-vel, mind az LMP-vel. Az előbbivel azért, mert annak a bázisán akar létezni, az utóbbival meg azért, mert az jórészt ugyanúgy „antigyurcsányista”, mint a parlament jobboldali pártjai.

Összefoglalásként le kell szögeznem, hogy Gyurcsány kétségtelenül felkavarja majd azt az állóvizet, ami a jelenlegi ellenzéket jellemzi. Az MSZP megszabadul legfontosabb belső béklyójától, tehát megkezdődhet ott is a megújulás, és Gyurcsány révén a kormány egy olyan engesztelhetetlen ellenfelet kap, amely egy állandó tüske lehet a talpában. Új erőre kap majd az a terméketlen kulturkampf, ami az elmúlt 20 évet jellemezte, és most közjogi dimenziót kapva még jobban elmélyül. A megegyezés a felek között a legminimálisabb kérdésekben is lehetetlenné válik, azonban ebben semmi meglepő sincs, hiszen a Demokratikus Koalíció és Gyurcsány, nem más, mint Orbán antitézise.

Mári László
politológus